Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - GELENCSÉR JÓZSEF: Pénzkölcsönzés a Káli-medencében

1840-es évektől gazdaságuk növelésére már nem a falubeli zsidóktól vagy a községtől kértek hitelt, hanem a veszprémi takarékpénztártól.

1

3 Ekkorra tehetők a Káli-medencében is a kezdeti pénzintézeti pénzkölcsönzések. A takarékpénztár egyik formájaként működő takarékegyletre emlékezett vissza a szentbékkállai Vajai Istvánné Fatér Etelka (sz. 1894). Az egyesületként tevékenykedő szervezet betéteket gyűjtött és azokból a tagoknak hitelt nyújtott. Rész váltásával volt lehetőség kölcsön felvételére, ha két, birtokkal rendelkező személy is aláírt az adós mellett. A nagyobb összegű kölcsönt apránként fizethette vissza az adós. így az egylet nagy jelentőséggel bírt a község, az egyes gazdaságok fejlődése szempontjából. A patriarchális viszonyokat jellemzi, hogy az egyletbe a pénzt, a betétet vagy a törlesztést, a tagok vasárnap délelőtt, mise után vitték. A 19. század utolsó harmadában alakult takarékegylet az első világháború alatt szűnt meg. A takarékpénztárak kedvezőbb benyomást keltettek, a bankoktól viszont sokan kifejezetten viszolyogtak. A két világháború között - az elnevezés ellenére - hagyományos takarékpénztár országunkban már nem működött, csak betéti bank. A bankok tevékenységének, pénzkölcsönzésének vizsgálata egyébként szintén kívül esik a jogi néphagyományok kutatásán. A jogügylet jelölése A kölcsönadást a feudalizmus idején országosan a kölcsönadta, kölcsönözte igékkel illetve ezek a latin megfelelőjével fejezték ki.

1

4 A Káli-medencében is így történt. A költsönt felvettem, a felvettem vagy a kértük és már fel is vettük kifejezések egyértelműen ezt bizonyítják. Az állapotot, a pozíciót jelezte az adós vagyok szóhasználat. Lényegében a szerződésre utalt & fölvett pénz megjelölés is. A polgári kor szóhasználata is egyértelműen utalt a kölcsön felvételére. A kölcsön tárgya és a kamat A kölcsön tárgya a pénz vagy egyéb dolog szolgáltatása volt. A szerződésekben pontosan megjelölték összegét és annak nemét. Ez általában néhány forinttól, koronától, pengőtől néhány százig terjedt. A kamat ellenérték volt, melyet bizonyos mennyiségű, fajlagosan meghatározott dolog átengedéséért ugyanazon nemű dologban fizettek. így pénzért pénzt, búzáért búzát stb. A középkorban a keresztények számára az egyház törvényei és az ország szokásjoga tiltotta a pénz felhasználása utáni kamatszedést. Ezért hosszú ideig csak az izmaeliták és a zsidók adhattak pénzt kamatra. Mindenkinek, így a keresztényeknek a kamatszedést először az 1647. évi 144. törvénycikk tette lehetővé. A törvényes kamat mértékét 6%-ban állapította meg. A magasabb kamatra kölcsönzőt büntették.

1

5 Vizsgált korszakunkban a kamatra vonatkozó szabályok többször változtak. Ezek közül néhány továbbira utalunk. Az önkényuralom idején, az Osztrák Polgári Törvénykönyv hatálya alatt a törvényes kamat 4%-ot tett ki, de szerződésileg zálog mellett 5%-ot, zálog nélkül 6%-ot lehetett kikötni. (A törvényes kamat ekkor már mást jelentett, mint 13 Ifj. Hermann é. n. 67. 14 Béli 2000. 107. 15 Béli 2000. 108. 325