Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - GELENCSÉR JÓZSEF: Pénzkölcsönzés a Káli-medencében

pedig el nem használható ingó vagy ingatlan dolog.

1 Ha még pontosabbak akarunk lenni, akkor utalunk rá, hogy a római jogban a kölcsönnek két formája létezett: az ingyenes fogyasztási kölcsön (mutuum) és a kamatozó kölcsön (foenus). Az utóbbival foglalkozó tőkepénzesek (foenarator-ok) a nagyobb haszon érdekében igyekeztek áthágni a törvény megállapította kamatmaximumot és a kölcsön uzsorás jellegét más ügyletekkel leplezték. Ezeknél elterjedt volt, hogy a stipuláción túl cautio-t (okiratot) állítottak ki. Ily módon az uzsorakamatot is belevették az ügyletbe.

4 (Az uzsora szerződések leplezésére évszázadok óta, napjainkig ez a gyakorlat.) E rövid kitérő után a fenti kérdésre is meg tudjuk adni a választ. Legegyszerűbb, ha a 19. század jeles magyar jogtudósait idézzük. A Sárospataki Református Főiskola legendás hírű, irányadó munkásságú, tudós jogtanára Kövy Sándor (1763-1829) nyomán a nemcsak nyelvtudósként, néprajzi gyűjtőként, hanem kitűnő jogászként is ismert Fogarasi János (1801-1878) már felhívta a figyelmet azokra a sajátosságokra, melyek a kölcsönnel kapcsolatban a magyar jogban megmutatkoztak. „A kölcsöny természeti jog szerént" az adósság első fajtáját, a dologkölcsönt jelenti, mely szorosabb értelemben olyan kötelem, amelynél elélhető dolgot (pl. bor, búza, kenyér, pénz) adnak ingyen. Mégpedig oly föltétellel, hogy bizonyos idő múlva ugyanabban a nemben vissza kell adni. A „magyar törvény szerént" viszont a kölcsön szélesebb értelemben vétetik. „A mi törvényünk szerént" olyan kötelmet is jelent, ahol az elélhető dolog nem ingyen adatik, „hanem valamely bér vagy haszon fejében".

5 A választ a maga teljességében azonban Frank Ignác (1788-1850), a magánjog kimagasló művelője, egyetemi professzor adta meg. Terjedelmes munkájában többek közt azt is kifejtette, hogy magyar nyelven a kölcsön szó mind a kétféle kölcsönadást jelenti. A mutuumot, azaz a fogyasztás, elköltés végett történőt éppen úgy, mint a commodatumot, azaz az állandó használást. Az előbbi a fogyasztó vagy felváltható kölcsön, az utóbbi az állandó vagy fel nem váltható kölcsön. Ha a különbséget kiemelni akarták, ezt szóban jelezték: állandó használatra vagy fogyasztásra, kamattal vagy anélkül, bizonyos vagy bizonytalan időre szólt a kölcsön/' Amint sok más esetben, itt is ugyanaz a folyamat játszódott le. A korábbi joggyakorlatot követte, alkalmazta a népi gyakorlat, még akkor is, amikor már az megváltozott, azaz a két szerződéstípus, a kölcsön illetve haszonkölcsön egymástól a jogi szabályozásban elkülönült. A népi gyakorlatban maradt az egységes kölcsön megjelölés, de - ahogy Frank Ignác is utalt rá - körülírással, szóbeli pontosítással. A pénzkölcsönzés indítékai a Káli-medencében A korábbiakban ismertetésre került az előző századfordulón illetve a 20. század első felében élő gyakorlat, melyet a kölcsön-haszonkölcsön alkalmazásának széles köre, elterjedtsége jellemzett. Ebbe a környezetbe szervesen illeszkedett a pénzkölcsönzés. Ám a tárgya miatt ez mégis más volt, mint a többi. Vele kapcsolatban, alkalmazásával, igénybevételével összefüggésben különféle tendenciák, törekvések, egymást erősítő és 3 Marton 1963. 202-203. 4 Benedek 1995. 165-166. 5 Fogarasi 1839. 250. 6 Frank 1845. 653. 321