Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - FEJŐS ZOLTÁN: A hazai néprajzi múzeum alapítása és a Herman Ottó-Xántus János vita 1885-ben

ethnographiai őrnek, hogy más téren működjek és beszéltessek magamról, hanem úgy hiszem azért, hogy az ethnographiai osztályt rendben tartsam, fejlesszem, s a tudomány érdekében felhasználhatóvá tegyem. S itt megjegyzem hogy az ethnographiai osztály az egyetle

n (sic!) a múzeumban melynek catalogusa van, használtam is, mások is használták a tudomány érdekében előadásoknál sőt igen sok külföldi tudós itten volt, s számos tárgyakat lefényképeztettek és tanulmányoztak felügyeletem alatt. De hogyan fejlesszem, ha egyetlen krajczárt sem adtak mióta az osztály fennáll, sőt mi több felét - a javát —, elvitték a Sugárúti múzeumba, s csakis a selejtesebb részét hagyták meg." Levelét azzal zárja, hogy miután „[djolgom kevés volt ily körülmények közt, s magam ajánlkoztam hogy Frivaldszkynak segítek, s átmentem az egész ornithologiai osztályon, a gyűjteményt rendezve, s évek óta a nagy rendetlenségben volt Zoologiai Kézi Könyvtárt rendeztem, készítettem róla 7900 zettel katalogot, vagyis lapot s ezenkívül mind a 27 szakot külön is katalogizáltam. Ez igen nagy munka volt, de jelenleg rendben van az egész, hozzáférhető és használható. Ezen munkát ma is viszem, s az új könyveket bevezetem, s a levelezést is én viszem. Erről én évenként jelentést is tettem, s úgy hiszem a miniszter csak tudja is. Egyéberánt én tarthatok előadást is, a menyi kell. De úgy látszik az sem fog sokat használni." Az 1880-as évek közepén a néprajzi múzeum szervezeti megerősítése, újraszervezése, megalapítása - mindezek a kifejezések érvényesek az 1885 végi események jellemzésére - még nem ér el eredményt. A minisztérium múzeumalapítási szándékának lángja épp oly gyorsan kihunyt, mint amilyen hirtelen fellobbant.

2

2 Xántus egy újabb múzeumi bizottság számára készített 1888 januári iratában tényként rögzíti, hogy a báró Radvánszky Béla 188 l-es jelentése óta „a tényállás még ma is, éppen 8 év multán változatlan, ugyanaz."

2

3 Egyetlen változás történt: a miniszter a múlt évben 500 forint dotációban részesítette az ethnographiai osztályt, amelynek „hatása csakis egy pár év múlva fog némileg szembetűnni." Az év végén a Magyar Salon a Nemzeti Múzeum egyes táraiból mutat be műtárgyakat. Xántus egy fénykép kíséretében a borneói gyűjtemény három tárlójának egyikét ismerteti, s szól még más kelet-ázsiai tárgyakról. Utal arra, hogy a hely szűke miatt az osztály két komplett szövőszéke nincs felállítva, mint ahogy az utóbbi időben szerzett magyar tárgyak sem láthatók. Végül, szinte Herman Ottó egyes szavait visszhangozva így zárja a rövid ismertetőt: „Ezen pillanatot [amikor az osztály képes lesz gyűjteményét kiállítani] óhajtva várjuk, mert végre is fővárosunkat látogató külföldieket sokkal jobban érdekelné egy magyar népismei gyűjtemény, mint egy egyetemes gyűjtemény, melyet otthon is láthatnak, s pedig sokkal nagyszerűbbet, mint a miénk. E tekintetben a magyar népismei gyűjtemény mielőbbi felállítása fontos, noha a magyar közönség oktatására az egyetemes ethnografia is kétségkívül oly érdekű, melyet elhanyagolni nem lehet, sőt fejlesztését lehetőleg elősegíteni szükséges, hogy legalább kiválóbb körvonalakban képviselve legyenek a világrészek."

2

4 22 A fő ok bizonyára a pénzhiány, a kulturális kormányzat tetemes deficitje volt. Még november végén írta az egyik napilap, hogy Trefort miniszter úr magyar etnográfiai múzeumért való újabb lelkesedése rendjén volna, „ha pénzbe nem kerülne." „De hát ahhoz igazgató, személyzet s a tárgyak bevásárlásához pénz kell. Úgy tetszik némelyeknek, hogy »valaki« kedvéért villant meg a múzeum-alapítási vágy a miniszter úr agyában. A műiparmúzeummal már megtörtént a felsülés, de meg az is, hogy az államnak ugyancsak pénzébe kerül a mulatság. Azt kérdi a West. Ung. Grenzbote: mennyi is a deficit? Csak 60 millió körül jár. No hát akkor ráadásul lehet még szakmúzeumot csinálni!" Magyar Állam, XXVI. 1885. 321 (7909) sz., november 22. 2. 23 NM1 2/888. I. 27. 24 Xántus 1888. 498. 30