Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - BOROS LÁSZLÓ: Adatok Tokaj vásárvárosi szerepköréhez (17-20. század)

ország három részre szakadása (1541) után Tokaj-Hegyalja lett a Mátraalja és a Bükkalja mellett Magyarország vezető borvidéke. Tokaj-Hegyalja szőlő- és bortermelése a 16. század második felétől (a kapcsolódó ágazatokkal pl. kádármesterség, pincék mélyítése, szőlő- és borfeldolgozó eszközök készítése stb.) gyors növekedésnek indult. A bortermelő mikrokörzet a 17-18. században élte virágkorát, Magyarország egyik legfejlettebb és leggazdagabb vidéke volt. A legkitűnőbb bort termő szőlőhegyek (promontóriumok) a délies expozíciójú meleg, ún. málokon helyezkedtek el. A hegyaljai 10-20 fokos termőterületek az abaújszántói Sátor-hegytől a sátoraljaújhelyi Sátor-hegyig (Incipit in Sátor, definit in Sátor) 130-300 méter tengerszint feletti magasságban termeltek, s termelnek részben napjainkban is. A hegyaljai szőlők maximális kiterjedése idején elérte a 14 000 kat. holdat (8 ezer hektárt), vagyis a hegylábfelszín kb. 1/3-át.

2 Az intenzív szőlőművelés és borászat a hegyaljai mikrokörzet legfontosabb és jellegadó ágazata volt, melyek kb. 18-20 ezer szőlősgazdának- és munkásnak adott megélhetést. A szőlő- és bortermeléshez számos kisipari tevékenység (speciális szerszámok, hordók, dézsák, puttonyok, karók, pincék stb. készítése), továbbá a borkereskedelem és a borfuvarozás kapcsolódott. A szőlő- és borgazdaság a mikrokörzet munkaerő-gazdálkodásában is fontos helyet foglalt el. A belterjes szőlőművelés munkaerő-szükséglete meghaladta a helyi munkaerőforrást, igy a szomszédos mikrotájakról (Bodrogköz, Taktaköz, Nyírség, Harangod) érkező szőlőmunkásokon kívül felvidéki, pl. mecenzéfi idénymunkásokat fogadtak. A hegyaljai borokat a 14-15. századtól gyors ütemben elterjedő tufa (Tokajban és Tarcalon lösz) pincékben érlelték és tárolták. A borvidék évi átlagos termése a 17-18. században 10 hl/kat. hold hozammal számolva kb. 140 ezer hl körül alakult. A kistáj borait Lengyelországba és Oroszországba exportálták. A borkereskedelem helyi központjaiból (Tokaj, Mád, Sátoraljaújhely) kocsikaravánokkal szállították a bort a Hemád-völgyén és a Duklai-hágón keresztül Krakkóba, onnan tovább Oroszországba, illetve a Latorca-völgyén és a Vereckei-hágón át Lembergbe és Kijevbe.

3 Az 1490-es évektől Lengyelországba, 1600-tól pedig Oroszországba is állandósult a tokaji bor kivitele. De ebben az időben a svéd, az angol királyok, a dán hercegek, sőt családi ünnepeken a Hanza-városok jómódú polgárainak asztaláról sem hiányzott a tokaji bor. A 18. század első éveiben II. Rákóczi Ferenc kiterjedt diplomáciai és gazdasági kapcsolatai révén a hegyaljai kereskedelmi élet rendkívüli módon fellendült. A fejedelem a szabadságharc költségeinek jó részét hatalmas szőlőbirtokai jövedelméből fedezte. De a tokaji bor nemcsak pénzforrás volt, hanem hathatós diplomáciai eszköz is. A lengyel, orosz és más külföldi kereskedőkön kívül a hazai görög kereskedők is hozzájárultak ahhoz, hogy a tokaji bor ismert lett az egész világon. E görög, macedón kereskedők a török uralom elől menekültek hazánkba. A Habsburgoktól kiváltságokat kaptak, így versenyképesebbek lettek, mint a többi kereskedő, s hamar meggazdagodtak. Lassan a kezükbe került egész Hegyalja kereskedelme. Társulatokba, kompániákba tömörültek, s bizonyos önállóságot élveztek. Borral, sóval, gyümölccsel, textillel, fűszerrel- és gyarmatáruval, fával, kővel, gabonával, állatokkal kereskedtek. Üzleti kapcsolataik Lipcsétől Konstantinápolyig, Danckától (Gdanszk) Moszkváig terjedtek. Tokajban 1700 2 Frisnyák 1990. 44. 3 Frisnyák 1990. 44^*5., Boros 1996. 322. 300