Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - BOROS LÁSZLÓ: Adatok Tokaj vásárvárosi szerepköréhez (17-20. század)

Adatok Tokaj vásárvárosi szerepköréhez (17-20. század) BOROS LÁSZLÓ Bevezetés Frisnyák Sándor (1990) szerint a 14-17. századi gazdasági élet térszerkezetében mind jelentősebbé váltak azok a települések, amelyek piac- vagy piacközponti funkciót láttak el. Ezek a települések túlnyomórészt az eltérő természeti (gazdasági) tájak érintkező vonalán helyezkednek el. Frisnyák Sándor Cholnoky J.-re (1935) hivatkozva közli, hogy a hegységkeret és a központ medencerendszer találkozásánál ún. vásárvonal húzódik, melynek egyes energikus pontjain vásárvárosok alakultak ki. A vásárvonalra merőleges völgynyílások (természetes útvonalak), több folyóvölgyet egyesítő völgykapuk voltak a vásárvárosok szerveződésének energikus helyei. A központi süllyedékterület hosszú vásárvonalán olyan jelentős vásárvárosok alakultak ki, mint pl. Buda, Pest, Miskolc, Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács, Nagyszőllős, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Temesvár. A piacfunkciót ellátó (vásárokat szervező) települések egy-egy kisebb vonzáskörzetben bizonyos áruk adásvételét bonyolították le (pl. Tokaj-Zempléni hegyvidéken Bodrogkeresztúr, Gönc, Sárospatak, Szerencs, Tállya, Tokaj). A települések kapcsolatrendszerében a piacközpontok már nagyobb körzetek igényeit elégítették ki, sőt a külkereskedelemben aktív vagy közvetítő funkciót is betöltöttek

1 (1-2. ábra). A Borcsiczky B. által szerkesztett és Frisnyák S. által módosított térképen világosan kirajzolódik egy Tokajon is áthaladó E-D irányú kereskedelmi-stratégiai út, amely Brassóból kiindulva Nagyszeben-Kolozsváron-Nagyváradon-Debrecenen -KassánBártfán át Lengyelországba vezetett a 14-15. században (1-2. ábra). Az erdélyi Dés, Désakna előbb külszíni, majd mélyművelésű bányáinak sója a Szamoson és a Tiszán már a 11-12. században eljutott Tokajba és Szolnokra, míg a máramarosit (Aknaszlatina, Rónaszék, Aknasugatag) tiszai tutajosok szállították Tokaj és Szolnok raktáraiba, elosztó helyeire. Tokaj kedvező földrajzi helyzetéből fakadóan hamar, az Árpád-házi uralkodók idején (11-13. század) be tudott kapcsolódni a kornak megfelelő kereskedelmi kapcsolatok rendszerébe, ha nem is töltött be vezető szerepet a nagyobb városok mellett. Minden esetre a Tisza vízi útja (a Szamossal egyetemben) összekötötte az Erdélyi-medencét a máramarosi sóvidékkel és az Alföld délebbi (középső) részével. Ráadásul itt a Tisza ártere 2,8 km-re összeszűkül, így kedvező folyami átkelőhely (tokaji kapu) kínálkozott az Erdélyből Felvidékre vezető szárazföldi út számára (1. ábra). Tokaj vásárvárosi szerepköre a 17-18. században Tokajt azonban a szőlő- és bortermelése, valamint borkereskedelme tette előbb ismertté, majd világhírűvé. A Szerémségi borvidék törökök általi elfoglalása, majd az 1 Frisnyák 1990. 47-51. 298