Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

MIGRÁCIÓ - TÁJI KAPCSOLATOK - VEREBÉLYI KINCSŐ: Néprajzi csoportok - interetnikus kapcsolatok – etnicitás

dolások bizonyítékaként értelmezték.

2

7 A hazai szakkutatás azonban nem szolgálta ki az ilyen irányú politikai vagy kultúrpolitikai igényeket.

2

8 Példaként említsük meg Fél Edit Hartáról, Márkus Mihály nyíregyházi tirpákokról szóló könyveit, amelyekben az etnikai meghatározottság adottságként és nem megkülönböztető jegyként kerül szóba.

2

9 A 20. század első fele gondolkodásának megfelelően az etnikumok közötti kulturális kapcsolatokat a néprajzi kutatások jobbára az átadás, átvétel, közvetítés, kicserélődés fogalmak használatával írták le. Ez a szóhasználat a kölcsönösséget feltételezi és elkerüli az etnocentrikus megközelítést.

3

0 A második világháború után nyilvánvalóan a korszak eseményei miatt az etnikai sajátosságok problematizálása a háttérbe szorult. A korábbi kutatási irányok közül a történetiség kérdése a néprajz szinte minden területén megelőzte a térbeli elterjedés kérdését. Az új politikai határok mintegy falként gátolták a vizsgált jelenség összehasonlító, illetve valóban szinkron vizsgálatát. Az 1950-es években is folytatódott az, hogy a kutatók összehasonlító anyagért sokkal inkább fordultak távoli kultúrák, mint a szomszédok kultúrái felé. Hasonló kutatói attitűdöt sok példával lehetne még említeni: olykor a legkiválóbb tudósok is bezárkóztak, vagy beszorultak a népi-nemzeti kultúrák politikai indokok miatt egymástól mereven elhatárolódni látszó sáncai közé. Az alászállt kultúrjavak elméletének a tagadása, a nép alkotó ereje bizonyításának a szándéka, a szomszédos országok politikai érzékenysége megsértésétől illetve az internacionalizmus vádjától való félelem is hozzájárult ahhoz, hogy a néprajzi kutatások nagyrészt a hazai magyar anyagra irányuljanak az ötvenes években. A lokális mikrovizsgálatok a társadalmat meghatározó nagy gazdasági és történeti folyamatoktól elszigetelődve, sajátosan felnagyított perspektívákra tettek így szert. Ilyen keretekben a magyarországi nemzetiségek kultúrájára vonatkozó adatok külön nem jelennek meg, hiszen modell-értékük nem igen tért el a magyar adatokéitól. A nemzeti határokon átívelő társadalmi, történeti és kulturális folyamatok, a nagy összefüggések iránti érdeklődés a hatvanas évektől kezdve a korábbinál nyíltabban is megmutatkozhatott.

3

1 A néprajzi jelenségek elterjedésének a kérdése nem ment feledésbe, erőteljesen érvényesült a Magyar Néprajzi Atlasz kérdésköreinek a megfogalmazásainál. A kérdőpontok kijelölése különösen problematikus volt a határainkon túli magyarlakta területeken. A hazai etnikumoknak a kutatásába való bevonására azonban még mindig nem került sor.

3

2 Az egymás mellett, egymás közelében élő etnikumok kultúrái közötti kapcsolatok kutatása Ujváry Zoltán munkásságában igen jelentős helyet foglalt el. Tanulmányok sorát 27 Róheim Géza megállapítása, miszerint az átadás-átvétel szempontjából a magyar néphitre és népszokásokra elsősorban a szláv népek voltak hatással, már 1925-ben támadásokat váltott ki. Ezekben a támadásokban - kimondatlanul - már a nemzeti kultúra másokkal szembeni felsőbbrendűségébe vetett hit is megnyilvánult. Róheim 1925. 28 A német néprajztudomány máig folytatja a második világháború előtti kutatások és kutatók kritikai minősítését. 29 Fél 1935., Márkus 1943. 30 Ugyanebben a korszakban az evolucionista kultúraelmélet egy a mához vezető fejlődési irányba és sorrendbe illesztette a világ kultúráit, ez még nem párosult negativ megkülönböztetéssel. A Róheim Géza révén (is) kezdeményezett pszichoanalitikus antropológia pedig éppen hogy az „emberi nem egységét" hirdette. Az ilyen irányultságú kutatások évtizedeken át nem értékdimenziók mentén elemezték az etnikai/kulturális sajátosságokat, hanem a társadalmi valóságot a kulturális mintázatok érvényesülése/kudarca alapján igyekeztek jellemezni. 31 Hoffmann 1965., Voigt 1965. 32 Barabás 1963., 1972. 278