Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - V. SZATHMÁRI IBOLYA: Textil-, bőr- és posztó rátétdíszítmények viseleteken és lakástextíliákon a magyar népi díszítőművészetben. A rátétdíszítés múltja, jelene, jövője

Táska községből fennmaradt lepedő két szélének összedolgozásánál, ahol a szélek közé piros szövött mintás betétcsíkot illesztettek, a szélekre pedig „bécsi piros" (piros gyolcs) rátétet varrtak a martosihoz hasonló mintákkal.

1

2 Ezeket az ún. metéléses mintákat hosszú ideig fejből, mindenféle előrajzolás nélkül, szabadon készítették. Martoson pl. csak az 1910-es évektől vezették be a sablon utáni rajzolást. Batiszt mellett gyolcs, selyem, tüll anyagokat is használtak a különböző funkciójú textíliák alapanyagaként és rátéteként, általában a mintát a hátoldalra varrták fel vékony (100-as) cérnával, ami átsejlett a vékony anyagon. Fehéren fehér, fehéren fekete, kékített alapon fehér és fekete díszítményekkel egyaránt találkozunk a rátét díszítésű textíliák körében, újabban a piros rátét is megjelent és vált általánossá a viseletek helyett immáron lakás díszítő textíliák motívumaiként, sőt a korábbi, visszafogott színezéseket elhagyva a sárga, a sötétbarna alapanyagon a zöld, a drapp és a kék rátétek is megjelentek (1970-es évek). Nagy Mari és VidákIstván bemutatja a Martoson fellelhető sajátos díszítő elemeket - tulipán, szív, tökös vagy tulipán, tökmag, félsoros, egész, másfél, S-minta, fél-S, két-S, csiga, bársony vagy cakknis, harang, csigás és egy egészen különleges madárábrázolást. Részletesen ismerteti azokat a textíliákat, melyek mai napig őrzik ezeket az archaikus motívumokat. Szólnak azokról az alkotókról is, akiknek köszönhetően ezek a díszítmények fennmaradhattak, nevezetesen Erdélyi Istvánné sz. Jóba Juliannannáról, Vecseyné Takács Olgáról, Tatainé Jóba Erzsébetről, P. György Mihálynéról, Keszeg Mihályné Endrédi Júliáról, Keszeg Zsuzsannáról és Jóba Lajosnéróid

3 A textíliákat díszítő rátétek olyan nagy számban, mint Martoson sehol nem őrződtek meg. A Felvidéken túl hasonló főkötő minta került elő pl. a Fejér megyei Zámolyról,

14 textilrátétek fellelhetők a Somogy megyei Buzsákon

1

5 és a már említett Táska községben, vagy az észak-dunántúli térségben is. A Kapuvár vidékéről ismeretes csornai „metéléses" menyecskekendőn (19. század) leheletfinom fehér batiszt alapon fehér alátét minta telíti a fejkendő teljes sarok részét már bonyolultabb, szerkesztett minta fonnájában.

1

6 Különlegesen szépek és egyediek a tiill alapra készített rátétes munkák. Ilyen díszítménnyel találkozunk pl. a Néprajzi Múzeum által őrzött Komárom megyei, 20. század elején készült fej kendőkön,

1

7 vagy a Martosról származó, 1930-as években készült tüll alapú, batiszt rátétes terítőn.

1

8 A textil rátétdíszítmények archaikus voltát és nagy valószínűséggel egykori széles körű elterjedtségét bizonyítja, hogy hozzájuk hasonló díszítőmotívumokat őriztek meg más díszítési technikákkal készült díszítmények is. A martosi női „halálra való ingek" kézelőinek fehér batiszt alapon fekete taftselyem rátétes díszítményeihez'

9 hasonló archaikus díszítményeket közöl Makoldi Sándorné a gömöri madaras lepedők vertcsipke szélmintájaként.

2" Hasonló díszítmények vannak je12 Hofer-Fél 1975. 556. ábra. 13 Nagy-Vidák 2001. 33-37. 14 Nagy-Vidák 2001. 37. 15 Lengyel 1986. 74. fotó. 16 Hofer-Fél 1994. 205. 249. fotó. 17 Nagy-Vidák 2001. 37. 18 Danter 2003. 40. 19 Hofer-Fél 1975. 553-556. ábra. 20 Makoldi 2003. 31-33. 264