Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - VIDA GABRIELLA: Kép vagy edény? 17. századi emberábrázolásos tál Diósgyőrből
népi tárgyakról beszélnek például a mezővárosokban, vidéki egyházi és világi értelmiségi házakban talált kályhacsempék kapcsán akár a 15-16. századtól. 5 0 A népművészet meglétét korábbra datálni és feltételezni nem újabb keletű jelenség, jóllehet jellemző, hogy az ilyen törekvések a néprajzon kívüli kutatóktól (régészektől, művészettörténészektől) erednek. 5 1 Marosi Ernő kettéválasztja a 16-17. századi nemesi-mezővárosi díszítőművészetet a népművészettől. „Ezek között az emlékek között szoros összefüggést teremt a virágos reneszánsz stílus motívumainak minden felületet beborító, ritmikus rendszere. Az a kompozíciós elv és azok a művészi sajátosságok jelennek meg bennük, amelyek a korszak díszítőművészetének egészére jellemzők, s lényeges elemekkel alapozzák meg a magyar népművészet későbbi fejlődését." 5 2 Nagy problémát jelent, hogy a 15-16. századból, de jószerint még a 17. századból is szinte teljesen hiányoznak a köznép köréből az olyan díszített tárgyak, melyek megmutatnák, hogy volt-e a köznép különböző rétegeinek saját művészeti hagyományokat létrehozó és fenntartó belső kulturális kohéziója már akkor is? Ha volt, milyen volt és hogyan tagolódott? Definiálhatjuk-e ezt már a 15. században népművészetnek? A református kis- és középnemesek által meghatározott borsodi mezővárosi kultúra a kerámia díszítés terén a 17. században artikulálta magát. A kérdés úgy merül fel, hogy népművészet-e ez a 17. század végének református kis- és középnemesi doniinanciájú mezővárosaiban létrejött díszítőművészet? A néprajz a 19. századnál korábbra a maga kutatási módszereivel és kevés tárgyi emlékével csak néhány jelenség kapcsán tud visszamenni, így nagyon óvatos és visszafogottan alkot véleményt a korábbi köznépi kultúra művészetet teremtő hagyományaira vonatkozóan. Az utóbbi években Verebélyi Kincső és Gazda Klára tettek kísérletet a magyar népi „közösségi tárgykultúra - művészeti hagyomány" rendszerbe foglalására. 5 3 A középkoros és főleg a nemrégen megszületett koraújkoros régészet jogosan vár válaszokat a néprajzkutatástól. A 17-18. századi életmódot, ezen belül a tárgyi világot, annak művészetét nyilvánvalóan sem a régészet, sem a néprajz, sem az írott forrásokat kutató történelemkutatás nem fogja tudni egyedül feltérképezni. Éppen ellenkezően, egyik nélkül sem lehet remény egy viszonylag teljes kép felrajzolásához. A közös munka ki fogja kényszeríteni a közösen használt fogalmak tisztázását, definiálását. A témát illetően a közeljövőben termékeny viták várhatók. Erre a kihívásra kell a népművészet kutatásának felkészülnie és megfelelő válaszokkal partnernek lennie. IRODALOM APOR Péter 1978 Metamorphosis Transsylvaniae. Bukarest, Kriterion BOLDIZSÁR Péter-KOCSIS Edit-SABJÁN Tibor 2010 A diósgyőri vár 16-17. századi kályhacsempéi. Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 8. Miskolc CSILLÉRY Klára 1971 Magyar népi grafika. Néprajzi Értesítő, LIII. 63-82. 50 Holl 2010. 51 Gazda 2008. 64. 52 Marosi Ernő: Magyar falusi templomok Budapest. 1975. 43., Idézi: Verebélyi 2009. 427. 53 Gazda 2008., Verebélyi 2002, 2009. 257
