Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - GRÁFIK IMRE: A kerékvető
gir—9. kép. A Kecske-trafik (Előtérben a sarkon 10. kép. Kerékvető, Szeged kő hajóorr) Szeged (Bálint 1977 nyomán) (Somorjai 2002 nyomán) tette a múlt század elején. Foglalkozásának címerét, a kőből faragott hajóorrt az új házba építve emlékjelül sikerült megmenteni." 3 7 (Simoncsics János szíves közlése révén.) A falukból, de főként a városokból felhozott példák (melyeket a korlátozott terjedelem miatt nem bővíthetünk) azt mutatják, hogy a kerékvetők: „Elsősorban kőbö 1 készültek, ami szinte magától értődő, hiszen lábazatmagasságig az épületek elemei általában kőből vannak. A XIX. század második felétől azonban vasból, öntöttvasból is születtek kerékvetők. Geometriai megjelenésükben leginkább a körhenger, félgömb vagy gömb, csonka körkúp, hatoldalú egyenes hasáb kerékvetők fordulnak elő, de az öntöttvasból készült változataik már sajátosan girbegurbák - idomulva feladatukhoz." 3 8 Mindent egybevetve az általunk ismert, s a különböző építészeti objektumokat (épületsarok, kerítéssarok, kapuoszlop, kapubéllet, hídkorlát, kocsifelhajtó) védő funkciójú és elhelyezkedésű (a sarkokon szólóban, más előfordulásoknál, például kapuknál jobb- és baloldalon rendesen párban álló) kerékvetők alaki-formai szempontból az alábbi főbb típusokba sorolhatók (melyek természetesen többféle kombinációban is előfordulhatnak): 1. Rögzítés nélküli (faragatlan) természetes kő 2. Földbe vert fa oszlop, cövek 3. Különálló kő oszlop (többnyire hengeres vagy hasáb, esetenként fejezetén formált), esetleg kőgömb 37 Bálint 1977. 94., illetve képpel más forrásból: „Az Oskola utca Tisza felőli oldalának régi épületei helyén ma modern házsor húzódik. A Tömörkény utca felé nyiló árkádos átjáró mellett látható hajóorr a valamikor itt állt Arany oroszlán vendéglő sarkát díszítette. A Tiszából élő szegedi hajósok, vízimolnárok, hajóácsok háza előtt cégérként még a 19-20. század fordulóján is gyakori volt a tőidbe ásott, fából díszesen kifaragott hajóorr. Napjainkra ez az egyetlen kőváltozata maradt meg hírmondóul." Somorjai 2002. 106., vö. Csefkó 1926., Torbágyi-Novák 1926., Viski 1926., összefoglalóan 1. Gráfík 1983. 290-291. 38 Légrádi 1999. 684. 242