Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - GRÁFIK IMRE: A kerékvető
rakonca névvel jelölünk. Az ókori kocsik esetében ezek mindig magasított rudak voltak és e rakonca-végek, illetve rúd-végek (rendszerint) bronzfejezéssel ellátott díszítményeit nevezték a régészeti szakirodalomban kerékvetőnek, kerékvető-fejnek. Elhelyezkedésük jól megfigyelhető azokon a szerkezeti rajzokon, amelyeket kocsi rekonstrukciós publikációkban tanulmányozhatunk. 2 1 Ilyen előzmények után talán nem meglepő, hogy a néprajzi kutatás is csak érintőlegesen foglalkozott a kerékvetővel. A Magyar Népraj: III. Kézművesség kötetében A kő felhasználása, népi kőtechnika című fejezetben olvashatjuk: „A magyar falu kő épületelemei közül legelterjedtebbek a kőkapuk, amelyek gyakran díszítettek is. Az utcai kiskapu és nagykapu kőoszlopai sok helyütt együttest alkotnak. A kapuoszlopokat lehetőleg egy tömbből faragták, de ha a kő nem adta ki az oszlop magasságát, az alsó harmadát faragták külön darabból. Kézdipolyánban a kapuláb részei: kerékvetők, kiiszöbkő, ütköző és bolthajtás. Dunabogdányban a kő kapukeretek legdíszesebben faragott része a szemöldökgerenda. A faragott díszű kapukat módos gazdák készíttették (I. Sándor 1973: 247-249; Hála 1981)." 22 A néprajzi kézikönyvben hivatkozott I. Sándor Ildikó dunabogdányi tanulmánya az úgynevezett „kiskapu-nagykapu együttes" kapcsán tárgyalja - elsőként - a kerékvetőt. „A kapuoszlopok legelterjedtebb alkalmazása a bejárati kiskapu-nagykapu együttes. ... a házak hosszú, keskeny szalagtelkeken fekszenek. A kiskapu egyik oszlopát ezért szorosan a tulajdonos házának oldala mellé állítják, ezen fordul a bejárati kapu, mellette kb. 1 méterre van a másik oszlop. A kettőt - eredetileg - felül kőkeret köti össze ... Ezt távolítják el az átalakításnál leghamarabb. A harmadik oszlopot rendszerint a szomszéd háza mellé ássák le, mert éppen akkora a telek, hogy így kiadja a nagykapu távolságát, vagyis annyi helyet, hogy egy megrakott szekér beférjen. Éppen ezért a nagykapu szárnyait tartó két kőoszlopot mindig kerékvetővel látják el (13-18. kép). Az oszlopokat kevés kivételtől eltekintve egy tömbből faragták ki, a kerékvetővel ellátottakat szintén." 2 3 3. kép. Kis- és nagykapu 1856, Tahitótfalu, Szentendre sziget (Wegrosta Gyula felv. 2011.) 4. kép. Kiskapu 1874-ból, Tahitótfalu, Szentendre sziget (Wegrosta Gyula felv. 2011.) 21 L. Gaul 1890. 118-119. 22 Domonkos főszerk. 1991. 634. 23 I. Sándor 1973.247-248. 238
