Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - LUKÁCS LÁSZLÓ: A fehérvári bicskáról
évi székesfehérvári címtárban köszörűsként Lipp Rezső és Szép Sándor, késesként König Károly szerepelnek. 1 5 Iparos polgáraink részt vettek a város társadalmi, kulturális életében. Közöttük Szép Sándor késes és műköszörűs a Fejér Megyei Múzeumegyesület tagjaként még az 1960-as években is megjelent az István Király Múzeum kiállításainak vasárnap délelőtti megnyitóin. Ragaszkodását a kulturális rendezvényekhez talán azzal is magyarázhatjuk, hogy 1908-tól Kossuth utca 9. szám alatti házukban működött a Székesfehérvári Iparoskör. 1 6 Szép Sándor Kossuth utcai műhelyét 1967-ben Flaschner Kálmán vette át, aki a Juhász Gyula utcában napjainkban is folytatja a mesterséget. 1 7 König Károly (szül. 1895) késes- és köszörűsmester egészen az 1960-as évekig Szé- 4. kép. Szép Sándor kesfehérváron dolgozott Piac téri műhelyében. Kossuth utcai műhelyében dolgozik A mesterséget 1912-14 között Zalaegerszegen, Vámossy István műhelyében tanulta. Édesapja, id. König Károly (meghalt 1912-ben) szintén késes volt, aki az ipart Hartmann Adolf móri mesternél tanulta, majd Székesfehérváron dolgozott. König Károly nagyapja, König Alajos puskaműves 1844-ben szabadult fel a nagybányai (Szatmár m.) egyesült asztalos, lakatos, puskaműves és bádogoscéhben. A segédévek után, 1858-ban Veszprémben önállósította magát, majd 1861-ben Dunaföldvárra, 1863-ban Pestre költözött. A 19. század utolsó harmadában Székesfehérvárra került id. König Károly műhelyéből már a Szent István Király Múzeumban őrzünk szerszámokat. Pesovár Ferenc tárgygyüjtésének eredményeként 1957-ben az István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye a késesmesterség eszközanyagával gyarapodott. König Károly késes- és műköszörűsmester ajándékozta e tárgyakat édesapja hagyatékából (Ltsz. 57.160.1.-57.290.1-3.). Id. König Károly készítette, és a 19. század elején még használta a múzeumba került késes sablonokai (forma) és a veretek készítéséhez szükséges pakliverő vasakat. Találunk közöttük a fia által már nem gyártott, elfelejtett kések formáit, mint a frakkos, a francia és az acélos bicskák sablonjai. A gyűjteménybe került tárgyakkal kapcsolatban tanulságos Pesovár Ferenc 1957 decemberében készült feljegyzéséből idézni: „A múzeumnak ajándékozott eszközök nagyobb részét [König Károly] édesapja készíthette. Nagyapjának néhány puskamüves eszközét, felszabaduló levelét, [Nagybányáról, Veszprémből. Dunaföldvárról] elbocsátó leveleit, 1 8 valamint egy 1905-ös késes találkozó fényképét is a múzeumnak ajándékozta. A tárgyak nagyobb részt használaton kívül, a padlásról kerültek elő. Ritthammer (késeskalapács): A kés beállításakor, ha a penge görbe, éles felével megegyengetik. Satuban domború steklin egyengették. 20-as években készült, kb. 1933-ig használták. 15 F. Szabó szerk. 1932. 92, 95. 16 Lukács 2007. 172. 17 -kn-2000. 3. 18 Szent István Király Múzeum Néprajzi Adattára, Székesfehérvár. Ltsz. 57.10. 223
