Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Jeles egyéniségek és hatásuk a 20. századi nagykunsági népi kerámia történetében

színrelépése is. Munkássága során a túri hagyományokból kiindulva jutott el a polgárosultabb ízlésvilág igényeinek kielégítéséig. Stílusváltása, egyéni művészetének alakulása, formálódása összefonódott ugyan a magyar iparmüvészetet átalakítani kívánó historizmussal, ám egybeesett a fazekasság országos válságának időszakával is. Tevékenysége nemcsak a Kárpát-medencében vált közismertté, hanem a világ számos pontján. Badár Balázs működése - ahogy ezt Kresz Mária megállapította - a magyar népi fazekasság válságos korszakára esik, műveivel ezért törekedett magasabb társadalmi osztályok ízlésének megfelelni. "

3 Az ő munkásságával kezdődött meg a 19. század végi viszonylag egységes, ám változatos, műhelyenként alakuló hagyományos túri stílus átalakulása. Munkássága a fazekasmesterségre irányította a figyelmet, de segítette azt is, hogy sok tehetséges mezőtúri mester országosan ismertté vált. Tevékenységével új irányba fordította a fazekasipart. Alkotó évtizedei során számos külső hatás is érte a túri fazekasságot. A Badár Sándor és Perei Rebeka házasságából 1855. március 6-án hetedik gyermekként született Badár Balázs 1868-ban kezdett inaskodni. A szakmát Szappanos Istvánnál, majd 1871-től id. Vargha János fazekasmesternél tanulta. 1879-ben kapott iparjegyet, ekkor nyitott önálló műhelyt. Pályája kezdetén ő is ugyanolyan használati edényeket készített, mint a korabeli mesterek: csárdáskorsót, tálat, tányért, lisztes bödönt. szilkét és más használati tárgyakat. Az 1880-as évek végére kialakult rá jellemző egyéni stílusa, amelyet a későbbiek során tökéletesített, gazdagított. Az 1890-ben Aradon rendezett Alföldi és Délmagyarországi Altalános Kiállításon már nem használati, hanem díszedényekkel vett részt, ahol nagyérmet és oklevelet nyert. E kiállítás sikere is közrejátszott abban, hogy új forma- és díszítményvilágot kezdett kialakítani. Ez a váltás abban is kifejezésre jutott, hogy magát már nem korsósként emlegette, hanem műfazekas elnevezéssel illette. Az első hazai sikert követően egyre gyakrabban tűnt fel külföldi kiállításokon is. 1894-ben Antwerpenben jutalmazták munkáit ezüstéremmel. 1896-ban részt vett az ezredéves kiállításon, ahol Erzsébet királyné vásárolt tőle egy dísztálat. Az uralkodó, Ferenc József pedig ezüstéremmel tüntette ki, amelynek peremére bevésték Badár Balázs műfazekas mester nevét.

4 A következő évben, Brüsszelben megkapta a nemzetközi kiállítás ezüstérmét. Az 1900-ban rendezett párizsi világkiállítás bíráló bizottsága oklevéllel jutalmazta kiállított edényeiért. A külföldi sikerekből is látható, hogy munkáival általános ízlést, európai stílust közelített meg. Edényformáinak és díszítőstílusának alakulásában szerepet játszott az is, hogy tanulmányúton járt a pécsi Zsolnay gyárban. A főképpen díszedényeiről ismertté vált mester egyes darabjain megfigyelhető, ahogyan a hagyományos túri stílusból kibontakozott egyéni arculata. Főként a korsókon körbefutó motívumok szerkezete egyezik meg a hagyományossal, ám ezek nála rajzosabbak, majd egyre kiterítettebbek. Sajátos ornamentikája elsősorban nagy lapos dísztáljain figyelhető meg. Felületükön a butellákhoz hasonló virágok láthatók, hajladozó karéjos levelek, a minta a teljes felületet kitölti. A díszítőmotívumokat írókázta, metszette, de gyakran karcolta, s a fehér engóbos felületre karcolt mintát különböző színekkel és színtelen mázzal töltötte ki. Virágos díszítménnyel borította koronás vázáit, a hosszú nyakú lopóvázáit és talpas zsiráfkancsóit, amelyekről Kresz Mária azt mondta, hogy: „Eformára állítólag a boszniai rézedények voltak a példaadók. "

5 3 Kresz 1976. 18. 4 Massányi 1941. 18. 5 Kresz 1976. 21. 204