Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - BODNÁR ZSUZSANNA: Hollóházi és telkibányai keménycserép edények a Sóstói Múzeumfaluban

Hollóházi és telkibányai keménycserép edények a Sóstói Múzeumfaluban BODNÁR ZSUZSANNA Alábbi írásommal köszönteni szeretném Viga Gyula néprajzkutatót 60. születésnapja alkalmából. Neve közismert a muzeológusok körében, hiszen a debreceni néprajzi iskola egyik meghatározó egyénisége, és ismert a múzeumlátogatók előtt is, közel fél évszázados szakmai tevékenységének eredményeivel nemcsak szűkebb környezetében, de az egész keleti régióban találkozhatunk. Magasra állított szakmai mércéje számomra is példaértékű és követendő. Jelen írásommal is igyekszem megfelelni ennek az elvárásnak, tisztelegve Viga Gyula tevékeny életútja előtt, felhasználva kutatásainak eredményeit. E tanulmányomban a telkibányai és a hollóházi keménycserép edények gazdag anyagából, terjedelmi okokból csak válogatást nyújthatok. Hosszú ideig a tudományágak területén a keménycserép edények iránti közömbösség volt megfigyelhető, mivel a 19. század végi kőedény már nem számított iparművészetnek, és mert gyári termék volt, nem tartozott a néprajz kutatási területébe sem. Pedig hazai művészi iparunknak egyik lényeges fejezete a keménycserép gyártásunk.

1 Ezen a területen szemléletváltást hozott a résztanulmányok, tanulmányok, összefoglaló munkák születése, a megyei népművészeti kötetek megjelenése.

2 Az északkeleti országrész két jelentős kőedénygyára a telkibányai és a hollóházi. Témaválasztásomat meghatározta, hogy gyűjteményünkben e két gyárból van a legtöbb kőedény, másrészt ez a tájegység az ünnepelt kutatási területéhez tartozik. A tanulmány írásakor, a szakirodalmat áttanulmányozva számos hivatkozást, adatot találtam arra vonatkozóan, hogy a telkibányai és hollóházi keménycserép termékek keresettek voltak, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozó konkrét adatokkal nem találkoztam, pedig a cserekereskedelemben, a javak cseréjében ennek a kerámiaféleségnek is fontos szerepe volt.

3 Az Árucsere és migráció Észak-Magyarországon című munkájában Viga Gyula foglalkozik a népi kerámia (fazekasság) kereskedelmével. Röviden utal arra, hogy nem csupán fazekas készítményekkel folyt a kereskedés, hanem kereskedtek a porcelán, illetve a keménycserép gyártáshoz szükséges agyagásványokkal is.

4 A kereskedelem középpontjában mindig a kész termékek álltak. A Felföld keménycserép manufaktúráinak készítményei régiónkban az árucsere kapcsolatokban, a kereskedelemben és a vándorkereskedelemben is megjelentek. Hollóháza és Telkibánya gyárai nem csupán a közelebbi területeket látták el népszerű kerámiával, hanem távolabbi tájakat, köztük megyénk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településeit is. Ehhez a témához szeretnék újabb adatokkal szolgálni a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a Sóstói Múzeumfalu gyűjteményének áttekintésével. Ez az írás inkább szemelvény, mint teljességre törekvő 1 Kiss 1972. 167. 2 Katona 1976., Csiffáry 1997., Veres 1997. 297-316., Gy. Gömöri 2005. 203-240., Pálfi 2008., Balla 2009., P. Szalay 2010. 220-230., Csiffáry 2010. 129-136. 3 Katona 1978. 133. 4 Viga 1990. 72. 183