Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
TÁRGYAK - GYŰJTEMÉNYEK - BALÁZS GÉZA: Nyelvészeti muzeológia Egy formálódó tematikus muzeológia a nyelvmúzeum kapcsán
tág, s nehezen behatárolható terület, de talán segít a célok, feladatok pontosabb megfogalmazásában. Konkrétumokat említve: a nyelvmúzeum aligha gyüjthetné össze az első magyar nyelvemlékeket, s arra nem is kell törekednie, hogy történeti nyelvemlékeket gyűjtsön, kutasson. Viszont másik oldalról - egy közkeletű meghatározás szerint - „minden nyelvemlék, ami nem ma született", vagyis napjaink, a közelmúlt, illetve az elmúlt egy-másfélkét évszázad még felkutatható „nyelvemlékeinek" a gyűjtése fontos lehet. Ezek között lehetnek helyi újságok, (kis)nyomtatványok (reklám-, fizető-, partecédulák), képeslapok, levelezőlapok, általában a népi írásbeliség sokféle műfaja (a kéziratos énekes-, imádságos-, receptes könyvektől a vőfélykönyvekig). Kiemelt feladata lehetne a Nyelvmúzeumnak a magyar szótárak, nyelvkönyvek, iskolai irodalom- és nyelvtankönyvek, segédkönyvek, iskolai nyelvtani szemléltető táblák gyűjtése. A népi írásbeliséghez soroljuk a feliratirodalmat is (hiszen rendszerint nincs szerzője a különféle feliratoknak). Ezek szövege, stílusa, kalligráfiája ugyancsak fontos kortörténeti dokumentum, számos típusuk összegyűjtetlen, feltáratlan (vö. Balázs 2000.) Teljes taxatív felsorolást nem adok, de egyetlen szövegtípus, a felirat néhány jellemző megnyilvánulási formáját felsorolom - ezzel híva fel a figyelmet a dokumentálatlan, feltáratlan anyagra: templom-, harang-, csárda-, kocsma-, épület-, egyéb információs, butella-, ajándéktárgy-, emléktárgy-, falvédő-, levél- (borítékra írt vers), sír-, ruha-, jelvény-, jármű-, rendszámtábla-, jelszó-felirat stb. 8 Fölvethető a művelődés- és irodalomtörténetben elfogadott topológia kérdésköre is. Voltaképpen nincs nyelvészeti topológia. Elkészítése nem is annyira nehéz feladat. A nyelvmúzeumban mindenestre elkezdődött a nyelvészeti hagyatékok feltárása, befogadása, raktározása és kiállítása. Elsőként Lőrincze Péter kínálta fel édesapja, Lőrincze Lajos íróasztalát és néhány személyes tárgyát. Majd Busa Margit, Czigány Lóránt hagyatékából kerültek tárgyak a múzeumba. 201 l-ben az örökösök Derne László könyvtárát, részben kézirattárát, kitüntetéseit és egyéb személyes tárgyait adták át (formailag) a Kazinczy Társaságnak. Ebbe a hagyatékba betekintve megállapítható, hogy a jelentős, csaknem az egész 20. századot átfogó nyelvész bonyolult személyiségének és tudományos teljesítményének a megértéséhez kulcsot adhatna a hagyaték minél gyorsabb, lehetőleg nyelvész szakemberek által való feldolgozása. A gyorsaság azért fontos, mert az egyes tárgyak, jegyzetek, naplók stb. most még könnyebben értelmezhetők, „megszólaltathatók", a nyelvész szakemberekre való hivatkozás pedig azért történt, mert „nem nyelvész", az elhunyt nyelvészet nem vagy csak részben ismerő szakemberek számára az anyag nagy része néma marad. A 2002. évi tématervben megfogalmazott három fő funkció közül a tudományos kutatás a leginkább körvonalazatlan. Azzal, hogy a kutatóknak szálláslehetőséget kívántak biztosítani (s még mindig tervbe van véve ilyen kutatóhely, kutatószoba), a múzeum egy része leginkább valamiféle alkotóházként szolgálhatna. S tudjuk, hogy az alkotóház - ahol egy szakma képviselői kötetlen módon találkozhatnak, együtt lehetnek - serkenti a tudományos és a művészeti munkát. (A leghíresebb a szigligeti írói alkotóház; amelyről számos irodalmi mű, sőt dráma is született.) Ez a funkció jelenleg nem létezik, föltétlenül kidolgozandó, és a múzeum funkcióinak kibővülését jelentené. 8 Számos „titkos" nyelvi gyűjtő van, aki egy-egy - főleg feliratos, esetleg hangos nyelvi jelenséget gyűjt. Létezik például a „neonvadász" (neonmentö), aki Budapest klasszikus fényreklámjait gyűjti. Anyagából egészen biztosan nagyon érdekes kortörténeti (nosztalgia)kiállítás szervezhető. (Hasonló anyag van az Elektrotechnikai Múzeumban is.) 142
