Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - SÁRKÁNY MIHÁLY: Etnográfia, etnológia és az antropológiai perspektíva - fogalmak egy tudomány születésekor

szempontjából.

7 Ezzel olyan lökést adott a további tájékozódásnak, amelynek eredményeként átírhatóvá vált tudományunk története, jóllehet sem az általa adott időpontok, sem a térség nem bizonyult helytállónak. Egy emberöltő alatt kutatók sora járult hozzá részletek tisztázásához, mígnem azután, döntően Han Vermeulennek köszönhetően, mára összeállni látszanak azok a folyamatok, amelyek tudományunk egymástól eltérő kikristályosodási formáira vezettek.

8 Kezdjük az etnográfiával. A göttingeni iránymutatást követve Julius Stagl hívta fel a figyelmet August Ludwig Schlözer elgondolására a „néprajzként" fordítható tudományterület kialakítására egy Universal-Historie, azaz egyetemes történelem keretében, amelyre a Völkerkunde és az Ethnographie fogalmakat használta 1772-ben (

Vorstellung seiner Universal-Historie. Göttingen - Gotha, 1772. J. Ch. Dieterich).

9 Schlözer azonban élt ezekkel a fogalmakkal a finnugrisztika és az őstörténet művelői számára ismerős Allgemeine Nordische Geschichte-jében már 1771 -ben is,

1

0 s bár a nagytekintélyű professzor szerepe a fogalom elterjesztésében aligha vitatható, a fogalom mégsem tőle származik, hanem egy nördlingeni gimnáziumi tanártól, Johannes Friedrich Schöpperlintől, aki latinul írta meg Svábföld történetét 1767-ben, és ebben a műben használta az ethnographia fogalmát - szembeállítva a geográfiával - a népmozgások szerepére utalva Svábföld őstörténetében (

Prolusio scholastica qua Sueviae veteris per temporum periodos descriptae primae lineae, ad supplendum Speneri notitiam Germaniae. Nördlingen, 1767. K. G. Beck). A neologizmus német ethnographie változatát pedig Albert Friedrich Thilo írta le Schöpperlin könyvéről írott ismertetésében ugyanabban az évben." Thilo Schöpperlin kollégája és tanára volt. Thilo anyja Schlözer lány volt, a nagyhírű professzor rokona. Mindhárman tagjai voltak a göttingeni Historisches Institutnak, amelyet Schlözer tanártársa, Johann Christoph Gatterer alapított, azaz nem zárható ki, hogy közöttük lezajlott eszmecsere arra a tárgykörre vonatkozóan, amelyre az etnográfia fogalma megszületett.

12 Erre enged következtetni Vermeulen 1996 óta kiteljesedett kutatása, amely az etnográfia és a minden jel szerint valóban Schlözer által kreált Völkerkunde elnevezés

1

3 előzményét derítette ki Szentpéterváron és Schlözer lehetséges közvetítő szerepét nagymértékben valószínűsíti. A helyszínben voltaképpen nincs semmi meglepő, hiszen I. Péter volt az, aki államtudományi stúdiumokat éppen német egyetemi városokban (többek között Halléban) 7 Fischer, 1970. Bromlej, mint említettem, hivatkozik Fischer művére, ám azt láthatólag csak részlegesen aknázta ki (Bromlej 1976. 230.). 8 Vermeulen publikált doktori disszertációban foglalta össze kutatásait (Vermeulen 2008b), amely azonban nehezen hozzáférhető, ezért igyekszem korábban megjelent, könnyebben elérhető munkáira hivatkozni, bár állításainak nem mindig legkorábbi megfogalmazására. Itt mondok köszönetet mind neki, aki elgondolásait megosztotta velem, mind a Max Planck Institute for Social Anthropology vezetésének, amely intézmény vendégszeretetét élvezve szóban folytathattuk levelezésben megkezdett eszmecserénket - és dolgozhattam ki ezt a tanulmányt. 9 Stagl (1974. 75.) művére támaszkodva írtam az etnográfia 1772-es fogalmi születéséről (Sárkány 1998., Sárkány 2000a. 29.), ma már tudom, hogy tévesen. 10 Vermeulen 1995.42. 11 Magát az ethnographia fogalmat Schöpperlin említett művében Klaus Schmidt, a göttingeni Akademie der Wissenschaftenben található Zeitschriften Index vezetője lelte meg (Vermeulen 2008a. 216. Vermeulen 2008b. 201.), ám ennek jelentőségét felismerve Vermeulen közölte többször a tényt (Vermeulen 1996. 11-12., Vermeulen 2006. 127.) és tőle átvéve mások is, pl. Stagl 1998. 522. 12 Vermeulen 2008a. 217., Vermeulen 2008b. 203-204. 13 Vermeulen 1995. 43., Vermeulen 2006. 129. 12