Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)
HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - KESZEG VILMOS: AZ új világ hőse: a mérnök
Az immár több évszázados múlttal rendelkező, rohamosan megújuló technikai civilizáció gyors változása további kérdéseket vetett fel. Az ipari örökég kutatásának tudománya az ipari archeológia. Megalapozója az 1950-es években Donald Dudley. Romániában a 20. század második felében felgyorsult iparosítás, valamint a Történelmi Műemlékek Bizottságának közömbössége miatt a 18-20. századi ipari örökség nagymértékben veszendőbe ment. 3 0 A mérnök mint regényhős A szépirodalom a 19. századtól előszeretettel időzött el a mérnökök világában, a regényírók szívesen választottak mérnök-hősöket. A másfél évszázad során népszerűségük a regényirodalomban 1989-ig fokozatosan nőtt. A romantika örömmel fedezte fel az alkalmazott tudomány, a technika által felkínált horizontot. 3 1 A mémök-szereplők csodálatos teljesítményeket nyújtanak, váratlan megoldásokkal vágják ki magukat. Technikai eszközeiket organikusan építik be környezetükbe, mindennapi életükbe. A romantika mérnök-figurája az embertársain segítő hérosz, aki a technikai eszközöket embertársai megsegítésére fordítja. A másik szereplőtípus a mindennapi életében alkalmazza a technikát, s ezáltal csodabogárrá minősül környezete szemében. A 20. századi regényekben a mérnök alakja fokozatosan kontextualizálódik, korszakonként újabb problémák tematizálása kapcsolódik hozzá. Az alábbi áttekintésben ezt foglaljuk össze. A szépirodalmi (művészi) beszédmódot a társadalmi diskurzus részének tekintjük; a szerző sajátos finalitással (esztétikai tárgy létrehozása) és sajátos kifejezési alakzatokkal nyilatkozik meg. 3 2 A regényt nem a társadalmi valóság leírásaként, hanem sajátos (művészi szándékú) reprezentációjaként közelítjük meg. Sajátos eszközei a valóságtól való távolítás (fikcionalizálás), az eseményesítés, a tér, az idő, a társadalmi kapcsolatháló megkonstruálása, az összefüggések leegyszerűsítése a racionalizálás és a képzelet által, a nyelv poétikai funkcióinak felerősítése („a szöveg öröme"). 3 3 Történeti perspektívában, a 19. század első feléig a tudományos és a szépirodalmi nyelv osztatlan egységben élt, s a 19. század során egymással versengve igyekezett visszatükrözni és befolyásolni a kortárs társadalmat. Egyik oldalon, a tájékoztatásra szolgáló tudományos irodalom évszázadokon keresztül poétikai-retorikai eljárásokkal, esztétikai élményt is nyújtani kívánt. A másik oldalon pedig, a szépirodalom (s tágabban a művészet) tartott igényt arra, hogy a valóság ábrázolásának tekintsék (Balzac, Zola, Martin du Gard, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Mikszáth, Móricz életműve). Ezt a szinkretikus egységet, állapotot a felvilágosodás racionalizmusa kezdte megbontani, amikor különvált egymástól a művészet metaforikus-szimbolikus beszédmódja és a tudományos beszéd. Ennek következtében a köztudat a következőképpen kategorizálta a két kultúrát: 1. A művészetet a forma (stílus, kifejezésmód iránti gond) uralja, a külső referencia rovására. 3 4 2. A tudo30 A romániai technikai örökség bemutatása Wollmann 2003. 31 Fábri Anna a Jókai-regények mérnök vállalkozóit és pénzembereit a polgárosodás hőseiként és antihőseiként mutatta be. Fábri 1991. 32 A mítosz, a történelem és a művészet háromszögéről Lotman 1994. Több alkalommal fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a szaktudományok megjelenését követően a mitológia, a mindennapon kívüli világ a művészetekbe költözött át. A művészetek a külső referencia nélküli világot, a fikciót szívesen karolták fel és építették tovább. Habermas 1993. 188. 33 A szépirodalmi szöveg esztétikai funkciójáról Barthes 1996. 34 Az etnográfiának és a szépirodalomnak a külvilághoz mint a szöveg referenciájához való viszonyulás alapján történő szétválasztása Laplantine 2000. 73-88. 107
