Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

HISTÓRIA - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - KESZEG VILMOS: AZ új világ hőse: a mérnök

A két szereplő, apa és fia szakmai tudása kifogástalan, mindketten rajonganak munkájukért, mindketten kifogástalanul kívánják végrehajtani a megbízást. A békeidő az apa építő tudását veszi igénybe, a második világháború a fiúét, a robbantás művészetét. Az apa és fia ambíciói - a regény világában egymásról mit se tudva - egymás ellen feszülnek. Az önmegvalósításhoz mindkét generáció jogot érez. A kettejük közötti konfliktust tompítja a közöttük lévő, figyelemmel, tisztelettel és tapintattal telítődő családi viszony. Miközben az apa, Heinrich Fähmel családi rítussá alakítja az apátság meglátogatását, a nemzetség eredetmítoszába beépíti az apátság felépítését - fiára való tekintettel -, tapintatosan, tabuként kezeli az apátság megsemmisítésének körülményeit. Az elárult és megkínzott fiú, Robert Fähmel tiszteli az építész-apát, ám a szálloda biliárdszobájában új rítust alapít: a robbantómérnök éveken keresztül, nap mint nap építi és támasztja alá az apátság felrobbantásának pozitív mítoszát. Egyetlen kiszemelt hallgatója a boy, Hugo. A regény cselekménye 1958. szeptember 6-án, Heinrich Fähmel 80. születésnapján folyik le. Az apa és fiú ezen a napon idézi fel eltérő perspektívából a múltját, s ülnek le családi körben a születésnapot megünnepelni. Apa és fia tapintatosan eltakart viszonya Robert és Edith Schrella fia, Joseph számára válik problematikussá. Az unokára - jelképesen az utókorra - hárul a két ambíciós mérnök tettének megítélése, értelmezése. A fenti helyzetben két kérdés exponálódik élesen. Az egyik a mérnök szerepét teszi láthatóvá: szaktudásra tesz szert, s ezt követően a társadalom megbízásából, hivatásszerűen elkezdi a világ átalakítását. A folyamatot a társadalom- és a gazdaságtudományok a professzionalizáció folyamataként tartják számon. Ez egyrészt a szakszerűsödést, „a hatékony, pontosabban kimunkált tevékenységek és folyamatok" eluralkodását jelent. Másrészt pedig, konkrétabb jelentésben „a szakmásodást, a szakértelmiségi hivatások kialakulását", a tevékenységtípusok hivatássá válását, a tevékenységek törvények általi védettségét és intézményes kontrollját, a szakmai testületek létrejöttét.

5 A professzionalizáció az egyén szempontjából a szaktudás és a szakmai tapasztalat megszerzését, valamint a társadalomban kontextualizált egyénként való szocializációt és integrációt jelent.

6 A tudását a korszak érvényes tudományszemléletét forgalmazó intézményekben szerzi meg, a szaktudás megszerzését az intézmények formálisan is igazolják.

7 A 20. század során a mérnöki professzionalizáció két hullámban bontakozik ki. A század első felére megtörténik a gazdaság koncentrációja, a népes munkaerőt foglalkoztató nagyüzemek létrejötte. A szakirányítás a nagyüzemek keretében mind a termelésben, mind a döntéshozásban és a vezetésben megerősödik, amely kedvez a professzionális karrierminták elterjedésének. A vezetői szerepkör betöltése nem kizárólagosan a szakképzéshez kötődik (a rekrutáció további szempontjai a származás, a szociális kapcsolatok), 5 A definíció: Lengyel 1994. 3. 6 A munkamegosztásban érvényesülő funkcionális (függőségi) rendszerbe az egyén szerepe szerint integrálódik, a szerep az egyén számára normákat ír elő. Boudon 1990. Granovetter a társadalmi beágyazottság fogalmával nevezi meg az egyén függőségi és kooperációs szerepét: Granovetter 1994. Az amerikai szociológus, Paul Goodman a profik és laikusok társadalmi pozícióját a következőképpen foglalta össze: „A szakértők ma már különböző intézmények alkalmazottai: kivitelező emberek, terveket lebonyolító automaták. Jó vagy rossz az utasítás, ők végrehajtják. Kritikátlanul, meggyőződésük ellenére - minden felelősség nélkül. Aki profivá vált, azt bekebelezi és korrumpálja a rendszer." Goodman 1983. 55. 7 A tudományszemlélet érvényességéről, változásáról és versengő állapotáról Kuhn 2000. Az oktatási és a tudományos intézmények mind a rekrutációban, mind a promoválásban szelekciót alkalmaznak. A szelekció szempontjairól, a tanulmányok pályafoglalásra jogosító szerepéről zajlott hosszas vita: Bourdieu 1978., Willis 2000., Karády 2001. 103