Tóth Arnold (szerk.): Néprajz - muzeológia: Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére (Miskolc, 2012)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: A 60 éves Viga Gyula köszöntése

az archivális források is, amelyeket korán elhunyt szlavista tudóstársával, Udvari Istvánnal együtt értelmezett és publikált. Részint ennek a gyümölcsöző kooperációnak köszönhetjük azokat a kutatástörténeti, tudománytörténeti közleményeket is, amelyek Sztripszky Hiador néprajzi munkásságát világítják meg. Ebben a rövid köszöntőben hézagosan sem tekinthető át a jelentékeny kutatói pálya publikációs teljesítményének minden fontos ága. Alaposabban megvizsgálták az MTA illetékes bizottságai, referensei, amikor az MTA doktora címre pályázó Viga Gyula tudományos habitusát és A tájak közötti gazdasági kapcsolatok néprajza. A Felföld népeinek gazdasági kapcsolatai a 18-20. században címen benyújtott értekezését elbírálták s számára a doktori címet odaítélték. Ennek a művének jelentős új eredménye a felföldi vármegyék 18-19. századi áruforgalmát, gazdasági kapcsolatrendszerét hitelesen megvilágító megyei, falusi bevallások (investigatio) feltárása, gondos elemzése. Ebből az 1770-1772-es években keletkezett forráscsoportból nem csupán a táji munkamegosztás, a Magas-Felföld kismedencéinek gazdasági szakosodása, a Felföld déli alrégiójának vásárvárosi övezete kap új megvilágítást, de a tárgyalt megyék és kistérségek társadalmának tagozódása, a lakosság megélhetésének alapja, gazdasági tevékenységének szerkezete is tényszerűen megragadhatóvá válik. Értékes eredménye az áruszállítás hagyományos ágazatainak, útvonalainak, jármű- és eszközkészletének lényeglátó összefoglalása. Viga a már Bél Mátyás vármegye-leírásaiban is emlegetett észak-magyarországi fuvaros rétegnek a Felföld és az Alföld közötti árucserében betöltött szerepével értekezését megelőzően több korábbi (1989, 1991. évi) közleményében foglalkozott. Hosszan lehetne méltatni szerkesztő tevékenységét, hiszen publikációs jegyzékében tetemes helyet foglalnak el az általa és a közreműködésével szerkesztett múzeumi kiadványok sorozatai. A miskolci Herman Ottó Múzeum tudományos műhelyként, kutatóhelyként történt elismerését - az ott dolgozó kollégák tudományos közleményei, könyvei, fokozatai mellett - főként a múzeum eredményes kiadói tevékenysége alapozta meg. Ebben a kiadói, szerkesztői, kutatásszervezői munkában Viga Gyula aktivitása nélkülözhetetlennek bizonyult. Ezúttal mégsem a miskolci kiadványok, periodikák szerkesztését emelem ki, hanem a Magyar Múzeumi Arcképcsarnok hiánypótló életrajzi lexikonát, aminek - Bodó Sándor mellett - egyik főszerkesztője volt. Számos fontos posztot töltött/tölt be a régió, a MAB tudományos testületeiben, a néprajz tudományos szervezeteiben, testületeiben, a TIT és a Györffy István Néprajzi Egyesület köreiben és a tágan vett muzeológus szakmát képviselő intézményekben (Pulszky Társaság, NKA Múzeumi Kollégiuma). Tudományos közéleti szerepvállalása, fáradhatatlan szervező tevékenysége széles körben hasznosnak, eredményesnek bizonyult. Munkásságát a Magyar Néprajzi Társaság Jankó János díjjal, majd Györffy István éremmel ismerte el. Elnyerte a közgyűjteményi terület rangos kitüntetéseit, a Móra Ferenc díjat és a Széchenyi Ferenc díjat is. Csonka lenne ez a vázlatos pályarajz, ha nem említenénk bekapcsolódását az egyetemi oktatásba. A miskolci bölcsészkaron a kar szervezésének kezdeteitől, 1991-től vesz részt az oktató munkában. 1994-ben másodállású munkatársként kezdődött folyamatos foglalkoztatása az akkor szerveződő Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszéken. Habilitációját követően, 2006-ban nevezték ki egyetemi docenssé. Az MTA Doktora cím megszerzése után, 2012. februárjában vehette át egyetemi tanári kinevezését. Az előző 9