Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

MÚZEUMELMÉLET - Kecskeméti Tibor: A természettudományi muzeológia a Gyűjteményegyetem szervezetében

Természettudományos kutatások, muzeológusok, Collegium Hungaricumok A Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárai kiemelkedő szerepet játszottak a hazai biológiai (botanika, zoológia) és geológiai (mineralógia, paleontológia) kutatásokban. Kitűnő képességű és képzettségű szakemberek működtek a Gyüjteményegyetem egzisztálása idején is benne. Közéjük bekerülni, a kutató „szakmai márkázását" is jelentette. A kutatások a biológiai tárakban főként taxonómiai, florisztikai ill. faunisztikai szempontúak voltak, de jelentősek voltak az evolúciós vizsgálatok is. A geológiai kutatások közül a kristálytani, a topografikus ásványtani, továbbá a paleomalakológiai és gerinces paleontológiái vizsgálatok voltak kiemelkedők. A vizsgált időszak alatt a kutatók létszáma mindvégig 20-22 fő körül mozgott. A kötött státuslétszám csak egy-egy nyugdíjba vonuló, vagy katedrát kapó (Dudich Endre, Vendl Mária) szakember helyére történő bejutást tett lehetővé. A bejutáshoz mindent felülmúló szakmai elkötelezettség és kiemelkedő kutatói teljesítmény volt szükséges. A Gyűjteményegyetem létrehozásakor az előbbiekben már megnevezett muzeológusok közé később számos kiváló kutató került, így: Szilády Zoltán, Szalay László, Kolosváry Gábor, Wagner János, Grescbik Jenő, Méhes Gyula, Entz Géza, Rotarides Mihály, Wolsky Sándor, Csík Lajos zoológus, Gyelnik Vilmos, Soó Rezső, Gombocz Endre, Kárpáti Zoltán, Rásky Klára, Zólyomi Bálint botanikus, Szalai Tibor, Herrmann Margit, Tokody László, Kubacska András geológus, Zomboty László ásványkémikus. Közülük később Kolosváry Gábor. Soó Rezső, Gombocz Endre, Zólyomi Bálint. Tokody László akadémikus, Wolsky Sándor, Entz Géza, Kárpáti Zoltán egyetemi tanár, Kubacska (1934től Tasnádi Kubacska) András pedig a Természettudományi Múzeum 1945-1949 közötti főigazgatója lett. A magas szakmai színvonal biztosításában nagy szerepet játszottak a külföldi kutatóintézetekben, a szakma világszínvonalán álló mesterei mellett végzett ösztöndíjas tanulmányok, kutatások. Ezek biztosítására alkotott törvényt Klebelsberg (1927. évi XIII. tc.), mely 1 éves (de indokolt esetben meghosszabbítható) ösztöndíjat biztosított azok számára, akiket az Országos Ösztöndíjtanács arra alkalmasnak ítélt. Az ösztöndíjasoknak az állam által fenntartott s a Gyüjteményegyetem kötelékébe tartozó bécsi, berlini és római Collegium Hungaricumokban volt lehetőségük szélesíteni és elmélyíteni szakmai tudásukat (a természettudósok Bécsben, de többnyire Berlinben dolgozhattak, Rómában elsősorban a képzőművészek tanulhattak). Hogy mennyire komolyan vette Klebelsberg a külföldi tanulmányok fontosságát, jól mutatja az 1929. szept. 17-én kelt leirata (MOL K 726 1929-822), melyben elrendeli: az a kutató, aki nem volt külföldön tanulmányúton vagy ösztöndíjas, azt a továbbiakban nem fogja kinevezni a Gyüjteményegyetem intézeteibe. A természettudományos muzeológusok közül is többen kaptak ösztöndíjat arra, hogy posztgraduális tanulmányokat folytassanak egy-egy neves külföldi intézetben, múzeumban. Koch Sándor, Méhes Gyula, Tokody László, Szalai Tibor, Kubacska András a bécsi. Rotarides Mihály és Csík Lajos a berlini Collegium Hungaricumban bővítette ismereteit. De támogatta a Gyűjteményegyetem munkatársait abban is, hogy más forrásból adódó ösztöndíjat nyerjenek el. így kutathatott Rockefeller-ösztöndíjjal a nápolyi Tengerbiológiai Intézetben Dudich Endre zoológus. Meg kell jegyezni, az előbbieken kívül később még számos természettudományos muzeológus kapott magas fokú kiképzést Collegium Hungaricumokban. Szinte mindegyikük magas kutatói, egyetemi tanári pozíciót ért el. Ezen sorok írójának egyetemi tanulmányai során több olyan tanára volt, akik 486