Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

MÚZEUMELMÉLET - Bodó Sándor: A „látogatóbarát" múzeum kérdéséhez (Arad, 1913)

A „látogatóbarát" múzeum kérdéséhez (Arad, 1913) BODÓ SÁNDOR A magyarországi múzeumok - hasonlóan az új- és legújabb kori európai múzeumok fejlődéséhez - legnagyobbrészt helyhiánnyal küszködtek. A dualizmus korában,egyes eseteket leszámítva, amikor külön épületet kapott egy-egy kiemelkedő múzeum, az intézmények többsége eredetileg más célt szolgáló épületet/épületrészt kapva törekedett teljesíteni küldetését. A 19. század második és a 20. század első felében a kiállítócsarnokok, a raktárak, s a munkaterek kívánatos igénye és aránya legnagyobbrészt nem állt rendelkezésre. Példa erre a miskolci (később Herman Ottó nevét viselő) múzeum története is. Volt azonban a magyar közgyűjtemények történetében egy olyan intézmény, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége (a továbbiakban: MKOFF), amely a 19. század végén és a 20. század első két évtizedében kiváló szakemberek közreműködésével, az európai kulturális intézmények fejlődésével lépést tartó igénnyel szervezte a magyarországi múzeumok életét. Jelentős anyagi támogatást („államsegélyt") nyújtott többek között a gyűjtemények gyarapításához, a kiállítások szakszerű megrendezéséhez, a személyi állomány kiképzéséhez és továbbképzéséhez. Jelentős érdeme tevékenységének a Kárpát-medence számos városában az új múzeumépületek, kultúrpaloták megépítésének kezdeményezése és meghatározó anyagi támogatása. A Főfelügyelőség támogatása ugyanis nem merült ki az épületek terveinek készítésében, a tervek szakmai érdekek szerinti véleményezésében, berendezésükhöz nyújtott szaktanácsokban, vagy éppen a berendezéshez adott mintakönyv kiadásában. A hosszú ideig a Magyar Nemzeti Múzeum épületében működött szervezet a leghatékonyabb segítséget éppen a paloták építéséhez adott jelentős pénzügyi támogatással nyújtotta a hazai múzeumok korszerű működéséhez.

1 A 21. század kezdetén a magyar múzeumok világában mozgósító erővé vált a „látogató- és szolgáltatásbarát múzeum" jelszóval jellemezhető törekvés,

2 amely többek között arra ösztönözte múzeumainkat, hogy a szellemi örömök és ismeretszerzés mellé társuljanak a kulturált vendégfogadás/vendéglátás feltételei. Bár a múzeumok adott infrastruktúrája alapvetően meghatározta a látogatófogadás lehetőségeit, s a kulturális minisztérium „Alfa-programja" nem tudott segítséget adni a tervezett kiállításokhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokhoz, a látogatóbarát feltételek megteremtését a minisztériumi pályázatok alapvetőnek tartották és tartják.

3 Az anyagi feltételek biztosítása mellett - hellyel-közzel - szemléletváltásra is szükség volt, s a kezdeményezés kézzelfogható eredményekre vezetett. Az elmúlt két évtizedben több városi múzeum hozott létre kávézót, éttermet, büfét a látogatók igényeinek kielégítésére. Egy 2007-ben és 2008ban végzett, 124 magyarországi múzeumra kiterjedő vizsgálat azonban kimutatta, hogy 1 Magyar Minerva V. Budapest, 1915. 7-8.; Bodó 2002. 8-9. 2 Vígh 2006/1. 6-18. 3 Várkonyi 2005/2. 65-69. 465