Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

EGYHÁZ- ÉS FELEKEZETTÖRTÉNET - Fazekas Csaba: Észak-magyarországi vármegyék egyházpolitikai feliratai V. Ferdinándhoz 1840 novemberéből

szeretet és erre fektetett erkölcsiséget tanítani, előmozdítani kötelesek, ily keblet zúzó kitöréseket fel sem tehettünk, szívrázó volt reánk nézve olyaknak isméti felelevenítése, melyek a durva századok homályába lassanként már süllyedő vallásbeli üldözések veszélyteljes rémképeit tüntetik előnkbe, szívrázó volt annál inkább, mert éppen akkor riasztottak fel boldog jövendővel kecsegtető szendergésünkből, midőn a vallás ügyében alkotott bölcs törvények jótékonyságát már-már élvezve, a közelebb múlt ország gyűlésén oly lelkesen kifejtett haladási tiszta szellem nyilvánodásábúl pedig bizton következtetve, örömérzetek közt reményiettük felségednek népei boldogságán törekvő szelíd kormánya alatt közeledni azon időpontot, mely a vallásbeli különbségből származó gyülölségen emelt elválasztó falat szétrombolván, a lakosokat s így a hazát kölcsönös türelem és felebaráti szeretet áldásival tetézze! Ezen papi rendelkezéseknek törvénytelenségét, egyes polgárokra nézve pedig veszélyes voltát támogató okok a közelébb múlt ország gyűlésén a nemzeti képviselők táblája által felírási javaslatukban terjedelmesebben kifejtettek,

2

0 hogysem azoknak ismertetésébe ereszkedni kívánnánk. Legyen szabad azokra, mint tiszta meggyőződésből származó ön forró óhajtásuknak is nyilvánítására hivatkozva részünkről még kiemelni azon gyászos eredményeket, melyek az áldásmegtagadás és egyházi szertartások mellőzésével, mind törvényes, mind erkölcsi, mind társaságos szerkezeti tekintetben feltűnnek. Nem fogunk mi vallásbeli elvek feszegetésére kiterjeszkedni. mert ezek semmi külhatalommal sem korlátozható lelki meggyőződésnek szüleményei, s ezekre nézve a Mindenhatónak egyedüli bíráskodhatásába avatkozni sem fogunk, sem akarunk. De vannak a hitágazatok nyilvánításában olyatén szertartások megállapítva, melyek a társaságos élet viszonyaival szoros kapcsolatban lévén, aszerint, amint ezeknek céljait vagy elősegítik vagy akadályozzák, a mindenkit főleg kötelező polgári szerződés eredeti szabályainál fogva úgy tágíthatok vagy korlátozhatók, miszerint a vallásnak igazságos törvénybe ütköznie nem lehet - nem szabad! - inert mindkettőnek kútforrása egy: s ez az emberek boldogságának eszközlése, mely egymás-iránti bizodalomból származó kölcsönös egyetértésben, szeretetben pontosul. Ezen elven alapulva keletkeztek jótékony törvényeink, melyek a nemzetnek végveszéllyel annyiszor fenyegető vallásbeli súrlódások által erőszakolt hányattatását megsokallva. határt szabtak a legszentebb jogokat is tapodó üldözések korlátlan kitöréseinek, s midőn még azontúl is rést talált az egyszer szenvedélyeinek áldozni tanult vakbuzgóság, alkottatott az 1790/91 -i 26. törvénycikkely,

2

1 mely a vegyes házasságokban teendő akadályokat tilalmazva, s az eddigi szakadásokat enyhítve, a vallásbeli ingerültséget csillapítandó, s bár külön felekezetekben, de van egy király, egy HON, egyforma törvények védőpajzsa alatt élő lakosok békés nyugalmát állandóul eszközlendő vala. Azonban a soha nem szűnő hierarchiai szellem folytatva ármánykodásait, módot talált az emberi gyengéket legérzékenyebb oldaláról megtámadni, s eddig gyakorlott önelveinek is kárhoztatása mellett a vegyes házasságoktól az áldást s egyházi szertartásokat megtagadva, a lakosok lelki nyugalmát felzavarni s az ingerültség mérges maszlagát elhinteni éppen akkor, midőn Európa felett óriási nagyságban tornyosodó vészfellegek

2

2 szétüzésére s egész nemzetek lételének megrázkódtatását készítő vihar leküzdésére a szívnek, erőnek egy lélekbe forradása szükséges. Az áldást maga a papi rend sem tartja ugyan oly lényegesnek, melynek megtagadásával a házassági szövetkezés erőtleníttetnék, s annak megadását fenn idézett törvényünk sem rendeli éppen úgy, valamint nem rendelhette annak megátkozását. De az áldás s mindezideig erejéből ki nem vetkezett, sőt az egyházi rendnek az 1790/1. [évi] 26. törvény alkotásától óta is félszázadi gyakorlatával megerősített Kálmán király törvényekben parancsolt templombani esketés megtagadása,

2

5 midőn egyrészről azoknál, kiknél hatást nem gyakorol, üres szertartásként enyészik el, másrészről azon többekre nézve, kik homályosb fogalmukhoz képest egyedül papjaik kimondásában lelik üdvösségüket, ez oly erkölcsi kényszerítés, melynek sokan házasságban remélt boldogságukat feláldozzák, s melyet ha a szeretet elválasztó pillanatban legyőzne is, tartós lelki mardosás, 20 Vö. 9. sz. jegyz. 21 Vö. 3. sz. jegyz. 22 Vö. 16. sz. jegyz. 23 Könyves Kálmán király 2. könyvének 15. sz. dekrétumáról van szó. MT 1000-1526. 453