Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Csíki Tamás: Egy nagybirtok konvenciói a két világháború között - cselédbérek a gödöllői koronauradalomban

megállapított minimális 20 korona segélyt sein utalják ki.

2

5 Születés vagy betegség alkalmával a fehérnemű-ínség a legsúlyosabb. Nemhogy váltani tudnának lepedőt vagy más fehérneműt, de némelyiknek az az egy is rongyos, ami a szalmazsákját takarja, sőt megtörténik, hogy egy sincs. A legtöbb esetben a szegődményes az erős hidegben is vékony katonaköpenyt visel, söt van akinek még csizmára sem telik, hanem bakancsra húzott, elnyűtt csizmaszárat visel... Több esetben átnéztem egy-egy cseléd szobáját, kamráját, fiókos szekrényét, de minden esetben nehéz lélekkel távoztam."

2

6 A szegődményesek bérezése nem maradt a minisztérium és a gazdatisztek hivatali kapcsolatának vagy bizalmas kommunikációjának zárt rendszerében, hanem országos nyilvánosságot, egyszersmind politikai tartalmat kapott. 1928 szeptemberében Oláh György a Magyarságban cikket írt a kerepesi cselédek „nyomoráról", valamint arról, hogy a konvencióból megélni nem tudnak.

2

7 Néhány nappal később - a földművelésügyi miniszternek írt uradalmi beszámoló szerint - Staub Elemér, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara alelnöke (volt államtitkár) jelent meg Gödöllőn, s részint a kamara, részint egyes képviselők megbízásából érdeklődött a cselédség fizetéséről. Az igazgatóság „minden lehetőt elkövetett, és igyekezett az ügyet elsimítani. A kamara alelnöke jóindulattal viseltetett a birtok iránt, és megígérte, ha az uradalom megpróbál a minisztériumban a cselédbér javítása ügyében eljárni, igyekezni fog azon képviselőket is megnyugtatni [és a béreket firtató interpellációkról őket lebeszélni - Cs. T.], akik a kiszállásra felkérték."

2

8 Az ügyosztály tisztviselője indulatosan reagált ezekre az információkra. A készpénzbérjavasolt emelése „egy ilyen kedvezőtlen jövedelmezőségű birtoknál nem engedhető meg. Márpedig a felelősség nemcsak a cselédek megélhetéséért, de a költségvetési egyensúly betartásáért is az igazgatóságot terheli. Figyelmeztetem, hogy javaslatait ne a hírlapírók hangulatkeltő cikkeire alapítsa, mert az igazgatóság tekintélyét kedvezőtlen színben tüntetné fel, ha az állami birtokok intézkedéseiben ily külső tényezők kapnának szerepet." Ami pedig a cselédek megélhetését illeti, a minisztérium a családtagok foglalkoztatását szorgalmazta.

2

9 Az idézett diskurzusok a cselédtörvényben és a két világháború közötti jogértelmezésében rögzített hatalmi viszony egyéni tapasztalatok szerinti konstituálódását szemléltetik. Az ideális cseléd - ebben a makro- és a mikrohatalom normája megegyezett - az uradalomban szocializálódik, családjával együtt annak munkaszervezetébe integrálódik, és munkaképességének végéig abban is marad. Nevelésük, felügyeletük és fegyelmezésük ezáltal a termelés részévé válik.

3

0 Ugyanakkor tevékenységük, képzettség híján, nem rögzített, bárhova áthelyezhetőek, és más szolgálatba oszthatóak. (Az 1938-ban 43 évi munkaviszony után kitüntetett Bikics Mihály pl. tehenes, mezőőr, gulyás, számadó, ismét tehenes, majd öreg korára a fizikai munkát már nem igénylő éjjeliőr, végül kegydíjas lett. 25 A temetési segély kifizetésére a cselédtörvény kötelezte a munkaadót. 26 MOLK 184. 5805. cs. 5. tétel. 151296/1941. 27 A Koronauradalom. Magyarság 1928. szeptember 8. 28 A jelentésből nem derül ki, melyik párt képviselőiről van szó. 29 Ez az uradalomnak is régi törekvése volt, sőt az 1926. évi felfogadás során kikötötték, ha napszámosvagy havibéres-munkára van szükség, a cselédasszonyok és a gyermekek kötelesek azt elvállalni. Ennek megvalósulását azonban akadályozta, hogy az asszonyok - miként Czitó Győző fogalmaz - csak a legritkábban vállaltak munkát, mert „állításuk szerint hozzátartozóikra kell mosni és tozni." MOL K 184. 5805. cs. 5. tétel. 151296/1941. 30 Foucault 1990. 239-240. 440