Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Csíki Tamás: Egy nagybirtok konvenciói a két világháború között - cselédbérek a gödöllői koronauradalomban

világháború előtti szint elérését vagy megközelítését célozta), s az alsó értékei ahhoz a „normatívához" közelítettek, ami egy cselédcsalád megélhetését biztosíthatta.

1

3 Az illetményföldet megszántva, 3á részben a birtok által biztosított tengerivel bevetve kapták, de a maradék % részben, az igazgatóság utasítása szerint, szintén kukoricát, esetleg burgonyát termelhettek, a tengeriszár az uradalom tulajdonában maradt. (Az illetményföld nagyságáról a gazdatisztek a környék birtokosaival rendszeresen egyeztettek.) A konvenció részeként a szegődményesek 2 kocát és a szaporulatot féléves korig, valamint korlátozás nélkül baromfit tarthattak, a tehéntartást viszont a beosztás szerinti napi 1 vagy 2 liter tej pótolta. A juttatások 1924-től ruhasegéllyel egészültek ki, amit az újonnan felfogadott cselédek csak akkor kaptak meg, ha fél évig „becsületesen teljesítették szolgálatukat".

1

4 A piacképes ágazatokban a szegődményeseket jutalékokkal ösztönözték (a költségvetési kiadások állandó tétele a fejési és borjúválasztási jutalék), ami rendszeres jutalmazással egészült ki. A '30-as évek első felében ennek évi összege 950-1050 pengő, a '40-es évek elején már 1900 pengő (a differenciálás ezúttal sem maradt el,

1

5) s az erre érdemesítő kvalitásokat is meghatározták. A szorgalom, kötelességtudás, megbízhatóság, becsületesség valamennyi kategóriában elengedhetetlen volt, a gazdáknál az értelmes, az önálló, a béreseknél az állatszerető, a mindenre használható, az ügyes és fáradhatatlan minősítés is fontos szempont, de a kifogástalan munkateljesítmény nemritkán a nagy családi létszámmal kombinálódott.

1

6 A különlegesen hosszú szolgálati időt ünnepélyes külsőségek között honorálta az uradalom. Kelemen Imre jószágigazgató a „példaadás" céljából kezdeményezte 1938ban a legalább 35 éve hűségesen szolgáló, összesen 8 szegődményes jutalmazását, és a helyi közigazgatás vezetőinek, valamint a gazdatisztek körében való megvendégelését. A földmüvelésügyi minisztérium ügyosztálya azonban csak a 40 éve a birtokon dolgozó cselédek kitüntetéséhez járult hozzá (4 fő), akik számára az oklevelet és a fejenkénti 80 pengőt a gödöllői községháza nagytermében tartott ünnepségen adták át. Ez pedig, tehát az uradalomhoz kötött egész életpálya ceremoniális díjazása, a cselédek nyilvános vendégül látása a helyi hivatalvezetők társaságában, lehetőséget kínált az összefonódó szolgálati és hatalmi, valamint a paternalista viszony reprezentálására. (Erre, szerényebb körülmények között, a karácsonykor osztott jutalmak is módot adtak.)

1

7 A konvenciót gyermeknevelési pótlék egészítette ki. Az 1938: XXXVI. tc. ezt csupán az iparban, a bányászatban és a kereskedelemben dolgozók számára biztosította, az állami üzemek, köztük a mezőgazdasági birtokok alkalmazottai azonban már évtizedekkel korábban részesültek ilyen támogatásban. A koronauradalom 1908-ban vezette be a „népesedési és szociális szempontból" kívánatos rozspótlékot, ami a 3-nál több, 14 éven 13 A két világháború között a mezőgazdasági bérmunkások napi kalória- és fehérjeszükségletét kiszámító, valamint háztartásokat vizsgáló üzemstatisztikusok ezt egzaktan is igyekeztek meghatározni. Sarkadi Kesztyűs Lajos kutatása szerint egy 4 tagú, két 10-12 éves gyermekből álló család éves eltartásához 9,2 q búza vagy rozs, 2 db 125 kg súlyú sertés, 5 q burgonya, 400 négyszögöl vetemény, 550 liter tej, valamint 80 db tyúk és 480 db tojás szükséges. Idézi ifj. Leopold 1934. 463. 14 MOLK 184. 2318. es. 5. tétel. 119516/1921, 2906. es. 5. tétel. 50990/1926, 5805. es. 151296/1941. 15 1936/37-ben pl. a központi kerületben a gazdák és a fővincellér 15, a mezőőrök és a főkocsis 8-10, a béresek 5-6 pengőben részesültek. 16 MOLK 184. 2499. CS. 5. tétel. 17910/1923,4557. es. 5. tétel. 73198/1936, 6600. es. 5. tétel. 6298/1943. 17 MOLK 184. 5175. es. 5. tétel. 177821/1939, Vö. Hámori 2008. 29-30. 437