Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Csíki Tamás: Egy nagybirtok konvenciói a két világháború között - cselédbérek a gödöllői koronauradalomban

A cselédviszony többféle értelmezése, illetve a nagybirtok eltérő társadalmi-ideológiai megítélése az alkalmazottak bérezésére is rávetült. A kortárs agrárszakemberek a szegődményt (az élelmiszer-járandósággal, a föld- és lakáshasználattal) a külterjes gazdálkodás jelének tekintették. Ugyanakkor lázas igyekezettel próbálták a naturáliák pénzértékét kiszámítani (ez a kistermelök és a mezőgazdasági alkalmazottak jövedelmének összehasonlítását is lehetővé tette), s ez alapján az „agyondolgoztatott cselédek munkabéruzsoráját" (Kerék Mihály), vagy éppen a cselédek minden más falusi rétegnél kedvezőbb anyagi helyzetét igazolni, ami nyomban a nagybirtok „nemzeti érdemének" minősült (Heller András)/'A konvenció összetételének funkcióját viszont figyelmen kívül hagyták, holott erre az 1930-ban megjelent üzemgazdasági munka szerzője, Reichenbach Béla egyértelműen utal: a szegődményes rendszer a munkaadónak azért előnyös, mert tőkeszükségletét csökkenti, termékei és egyes földterületei jobban kihasználhatók, továbbá a cseléd a földhasználattal és az állattartással a gazdasághoz kötött (vagy nehezebben változtatja helyét), ezáltal megbízhatóbb. Míg a munkavállaló számára a háztartási szükségleteket biztosítja, bére állandó (amit a piaci árak nem veszélyeztetnek), s ez a biztonság családalapításra ösztönzi, a gyermekeit pedig mind a háztartásban, mind a gazdaságban felhasználhatja. Sőt a „szorgalmas és takarékos" szegődményes ügyes gazdálkodással „jövedelméből félretehet, és öregségére egy kis vagyont is szerezhet." Azaz ebben az érvelésben a nagybirtok piaci érdekei, a munkaerő ellenőrzése, valamint a cselédháztartás ellátásának és önálló gazdálkodásának biztosítása, mint a korszak mezőgazdasági szociálpolitikájának sokat hangoztatott törekvése, egyaránt megjelenik.

7 Rövid bevezetőnkben végül néhány uradalomtörténeti monográfiát veszünk szemügyre, melyek a cselédeket a „tőkés gazdálkodás" vagy a „nagyüzem" ökonómiai rendszerében vizsgálták. Für Lajos a csákvári birtok által alkalmazott cseléd- és részesmunkát „feudális jellegűnek" minősíti, és a cselédek által teljesített munkanapok arányának csökkenését a gazdálkodás intenziválódásának egyértelmű mutatójaként értékeli. Tóth Tibor számítása szerint a mernyei uradalomban a 19. század végén a nominális és a reálbérszint egyaránt számottevően csökkent, s a költségracionalizálással megtakarított összegek váltak a nagyüzemi termelés kiépítésének (az ehhez szükséges beruházások) forrásává. De az akasztó-vésztői uradalmak monográfusa is, miközben a szegődményesek segélyezésének, valamint fegyelmezésének és jutalmazásának számos egyedi esetét mutatja be. a salláriális táblák és a készpénzfizetési jegyzékek adatait kvantitatív módszerrel, a birtokok munkaerőmérlegének kifejezésére absztrahálja.

8 Miként jelentkezett mindez a gödöllői koronauradalomban? Kialakult-e a cselédek munkavállalói kvalifikációja, hogyan differenciálódtak és változtak a béreik, volt-e lehetőségük az önálló termelésre? A jövedelmek és az azt kiegészítő vagy abba épülő egyéb juttatások alapján reprezentálhatta-e a gödöllői uradalom az állami agrár-szociálpolitikát,

9 vagy a népi szociográfia korabeli, mélyen morális álláspontját fogadjuk el a cselédek anyagi-szociális helyzetéről? A bérpolitika hozzájárult-e a birtok társadalmi a munkafegyelem századok óta alig enyhülő szigora egyformán közrejátszottak abban, hogy ma is csaknem ugyanolyan gazdasági helyzetben élnek, mintegy századdal ezelőtt." Idézi Vági 1994. 60. 6 Heller 1937. 28.; Pusztainé, Madár 1982. 49. 7 Reichenbach 1930. I. köt. 188-189.; Czettler 1995. 88-89. 8 Für 1969. 182-186.; Oláh 1975. 98-142.; Tóth 1977. 322-327. 9 Mátéfly Sándor, gazdasági főintéző, a ménesbirtokok minisztériumi tisztviselője úgy érvel, hogy az alkalmazottak „lelkiekben való ellátása", továbbá a közegészségügy, a népoktatás, a szolgálatból kiöregedett cselédekről és a hozzátartozóikról gondoskodás terén az államnak ,jó példával kell elöl járnia." Mátéfly 1929. 83. 434