Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Kaján Imre: Érdekek és ellentétek - árvízvédelem és gazdálkodás

öntötte-e el földjeiket, nem adnak egy vasat sem. Ebben természetesen igazuk volt, a 18. század végén ezt a kérdést még a mérnökök nem tudták megválaszolni. A Mirhó-fok haszonvételeihez és kártételeihez hasonló viszonyulás volt tapasztalható a Tolna megyei Sárközben. Itt a Duna a Mezőföld magas löszpartjait elhagyva nagy kanyargásba kezd, és itt torkollik belé a Sárvíz-K.apos-Sió folyóhármas. A vízvidék egy nagy mellékág-rendszer, amit mind a Duna, mind a mellékfolyók árvizei évről évre megjártak értettük a: Ingeniernek tellves szándékát, azon lenni, hogy minden Dunából kiszolgáló fokok és erek eltöltessenek és tellességgel el zárassanak ezen feliil a Duna mentében oil töltés vettessék, hog}' annak ki árodása meg gátolhassék, és e szerint az föld az víz járásoktól és kiöntésektől megmenekedjen. Valóban, ha mind ez úgy megtörténhetnék és végbe vitethetnék, talán valami hasznot lehetne remélni. De még akkor is az munkának század részét alig érhetné el, sőtt minékünk nyilvános károkat és majd utolsó pusztulásunkat okozván félelemmel várhatjuk. Mi pedig kik Gyermekségünktől fogva itt lakunk, mind nagyobb, mind kisebb árvizeket értünk, és az föld csinyát is leg jobban tapasztaltuk és tudjuk mindenkor az vizeket képesint, vagy rendes árodása hasznunkat szerzi, mert szárazság idején bőséges kaszállást és marha legeltetést tapasztalunk, az Halbul pediglen nemcsak élelmünket és ruházatunkat, hanem minden adóinkat és portio fizetésünkewt szerzhetyük. " - írták a folyószabályozások hírére jövőjükért aggódó Tolna megyei decsi, pilisi és nyéki jobbágyok a megyegyűlésnek. Az alábbiakat pedig a falu jegyzője írta Madocsa falu állapotáról már 1829-ben: „Lehet-e kínosabb sorsot csak elképzelni is, mint amilyen sok lakostársunké? Marháinkat idegen pusztákon kénytelenek legeltetni, sokszor az árvíz miatt - szorultságok kényszerítik, hogy akár mely nagy béri is ígérjenek, mert a Helységből ki sem mehető marhák szintén éhei vesznek el. Azonba a téli takarmánt sem szerezhetnek, mert rétjeiket is víz borítja. Kenyerek sem terem, mert a kévék helyein halak úszkálnak, miből szerezzen élést magának és marhájának? Miből fizesse sokasodó adóját? Holott az ötet szintén koldusságra juttató árvíznek azon edgy jótéteménye használásából is ki van rekesztve, hogy halfogás, halászás által sorsánn könnyítsen. "

1

3 Teljesen világos, hogy nem volt egységes a szándék semelyik irányban sem: a lakosok egyik fele a kiöntések meghagyásáért, másik fele a meggátlásáért esedezett, és mind ugyanazzal az érvvel: másként elpusztulunk! Ellentétes érdekek markáns jelenlétekor hatalmi szinten általában az a döntés születik, hogy a hatalom érdekeinek is megfelelő problémamegoldást támogatják. így történt a tolnai Sárköz esetében is: Beszédes József irányításával a Dunának ebben a térségben a rendkívül sok akadály (mellékágak, rossz gázlók, mederakadályok) miatt csak nehezen hajózható szakaszát lerövidítették (kiegyenesítették) úgy, hogy a Bogyiszló környéki négy hatalmas kanyart átmetszették. Az 1820-21 között végzett munkák a helyi lakosok problémájára csak részben adtak megoldást, de ez nem is volt cél, hiszen - mint láttuk erősen ellentétesek voltak az érdekek.

1

4 így aztán csak a Habsburg Birodalom számára stratégiai fontosságú Duna hajózhatósága szempontjából „kötelező" feladatot oldották meg. Magyarországon - épp a folyók kiöntései miatt elmocsarasodó hatalmas területek használatbavétele érdekében - igen hamar született törvény arról, hogy az ármentesítések érintettjeinek akkor is fizetniük kellett a munkálatok rájuk kirótt költségeit, ha azt nem 13 Andrásfalvy 1975. 164., 75. 14 Ihrig-Károlyi-Károlyi-Vázsonyi 1973. 399