Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - Takács Péter: Adalékok Zemplén megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában
Más kettős hasznú sóutak Zemplén megyében Az egy fuvarral kettős hasznot biztosító sóút nem volt ritka Zemplén vármegyében. Ilyen lehetőség kínálkozott Tárkány-Sóvár és Nagymihály között. Akiknek ideje engedte és hasznosabb fuvart nem kaptak, „Tárkányból darabos sót szállítottak Sóvárra, onnan pedig párolt sót Nagymihályra." Kolcshosszúmező, Morva, Possa, Tussá, Tussaújfalu, Hor, Alsóhrabóc, Alsókörh'élyes, Bosnyica lakói vallottak erről a lehetőségről. Ugyancsak kettős haszonra tehettek szert azok, akik a Tárkány-Sóvár-Homonna közötti utat rótták. Zemplén vármegyében az egyik leglátogatottabb vásározó hely Homonna volt. Nem azért, mert itt lettek volna legnépesebbek a hetipiacok és országos sokadalmak, hanem azért, mert Észak-Zemplén hegyvidéki termékei itt cseréltek gazdát Közép- és Dél-Zemplén sík vidéki termékeivel. Az erdei és a szántóföldi gazdálkodás közösségei megélhetést biztosító regionális munkamegosztásának termékcsere-piaca volt Homonna. A hegyvidéki juhtartó és erdőélő gazdák szerencséjére, sóraktára is volt az oppidumnak, egyben uradalmi központnak. Nem lényegtelen tehát, hogy a mezővárosról elnevezett uradalom igazgatási és igazságszolgáltatási központja is itt volt. Az itteni sóraktárat a vasúti modernizáció kibontakozásáig Tárkányból és Sóvárról szekeres fuvarozók töltötték fel. Ezek kincstári megrendelésre „Tárkányból Sóvárra kősót, onnan pedig Homonnára párolt sót szállítottak." Az idézett mondatot mindenféle variálás nélkül Alsóladiskóc, B as kóc, Hencóc, Homonnaolyka, Hrubó, Jankóé, Jeszenőc, Kama, Kuesin, Leskóc, Lukacsáé, Matyasóc, Pakasztó, Stefanóc, Szopkóc, Tavarna, Tavarnapolvánka, Turcóc, Zsalobina lakói ismételgették az úrbérrendező biztosok haszonvételeket firtató kérdéseire. 1 6 A szó szerinti ismétlést a conscriptorok nyelvi tunyaságával is összefüggésbe hozhatjuk. Mégis úgy véljük, hogy a valóság változatlan egyfonnasága diktálta tollba a vallomásokat. A korabeli honoráciorok nem voltak annyira restek, hogy a változást ne érzékeltették volna. Klzadány esete a bizonyíték erre. Ok is „sót szállítanak Tárkányból Sóvárra, onnan pedig párolt sót vihetnek Homonnára." Akiknek azonban nem volt megfelelő készületük, azok „sóért a két óra járásra lévő Zamutóra is jártak, és az ott lévő vashámorokban munkát kaptak, és pénzt is kereshettek." Az újabb kettős hasznú sóút Tárkány-Sóvár és Sztropkó között húzódott. Zemplén megye legészakibb sóraktára Sztropkón volt. Közel Sáros megyéhez. Viszonylag távol Nagytárkánytól. A Kincstár és a vármegyei hatóság mégis úgy gondolta, hogy Sóvár kősóval való ellátásához az észak-zempléni falvaknak is illik hozzájárulni, így teremtve alapot az adófizetéshez szükséges pénz megszerzéséhez ebben a természeti gazdálkodást és életmódot folytató körzetben. Nem sokan koptatták szekereiket ezen az úton. Prauróc lakói kincstári díjazás fejében „Tárkányból kősót szállítanak Sóvárra, onnan pedig párolt sót Sztropkóra." Hasonlóan cselekedtek Repejő és Varehóc lakói is. 1 7 A sóraktárak feltöltésére rendelt fuvarok Amint tapasztaljuk, a kettős hasznú sófuvarok többnyire Tárkányból indultak. Az emberi értelemmel és célszerűséggel összeegyeztethetően ezeket a fuvarokat önként is vállalták a szekerező zsellérek. A raktárak feltöltéséhez azonban kevésnek bizonyultak. 16 Takács-Udvari 1995-1998.1.81-146. 17 Takács-Udvari 1995-1998.1. 247-248., 128-130., 144-146. 377
