Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Takács Péter: Adalékok Zemplén megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában

Olyanok, akiknek „terhe alá való szerszáma'" volt, de vagy az arra alkalmas szerszámokból koptak ki, vagy kifizetődőbb fuvart kaptak. Rá voltak utalva a sószállításra Kiskövesd lakói is, mivel falujukban „csak az Bodrogközben helyheztetett nemes Nagytárkányi sódepoasitóriumbúl lehet... pénzbeli hasznok a sóhordás által." Kisrozvágyhoz „egy órányi járóföldnyire lévén" Tárkány, ezért „volna modgyok a sovile! által magoknak pénzbeli keresetben hasznot tenni, de a sóhordáshoz nem szoktak, modgyát sem vehetik." Iparkodhatnának a tárkányi só hordásában Kúsújlakon is, de nem teszik. Hasonló okból, mint Lukán, ahol azért nem „prosperál' a sóhordás, mert „ahhoz való szerszámot nem tartanak." Nem szokták a pénzkeresetnek ezt a módját Nagykövesden sem, s „mivel nálok soha szokásban nem volt..., azért most sem practicallyák." Nagyrozvágyon is „valami pénzt szerezhetnének" Tárkányban, „minthogy közel van. " de „ezideig közöltök szokásban sohasem volt... " Hasonló okokból nem gyakorolják Rádon sem, mert bár Tárkány közel van, „de ezen beneficiumnak praxissa mindazáltal közöttök nem volt szokásban." Szentmária lakói pedig „ahhoz való erős szerszámokat nem tartanak." Nem szokták meg a sóhordást sem Szerdahelyen, sem Szinyéren, sem Szomotoron, sem Öräsön. Srögön pedig nincs „módja benne az embereknek." A legőszintébbek Vajdácskán voltak a szolgálónépek. Szívesen fuvaroznának a négy mérföldre lévő Tárkányból sót — mondották. ,. Jsgyediil abban jelentik akadállyokat. hogy azt soha sem magok, sem attyaik nem practicalták, sem pedig oly tereh alá faszerszámok ereje nem alkalmatos." A fuvarozáshoz „való jó szerszámok" hiányoztak Vécsen is. Nem idegenkednének a sóhordástól Vékén sem, „ha a gazdák rá érkeznének, és alkalmatos szerszámot tartanának..." Dobra lakói bátrabbak voltak. Ok „olykor Tárkányba járnak sót horadni, ahol" ezért „pénzt kapnak." Benkóc lakói is „sótfuvarozni Tárkánybajárnak. " Hasonlóan cselekedtek Csicsóka, Komaróc, Magyarkrucsó, Mihálkó, Mogyoróska, Oroszkázmér, Kvakóc lakói is. Ez utóbbi falu szekeresei talán csak maguk számára vásároltak sót Tárkányban: „Időnként Tárkányba járunk sóért" - vallották haszonvételeik között. Szedlicskán „egyes lakosok Tárkányba sót szállítanak, mások másutt fuvaroznak, amivel jó pénzt kereshetnek. " Tótjesztrebrö\ és Varannóhosszúmezőxö\ is jártak Tárkányba „sót fuvarozni" A Tárkány—Sóvár közötti sóút A fentebb név szerint említett községek többségében a szokás hiánya, vagy eszközeik elégtelensége miatt elmulasztott lehetőségként gondoltak a tárkányi utakra. Az elégtelen eszközök, illetve az igaerő hiánya többször visszatért a vallomásokban. Emlegették az úrbéresek földesúri terheiket, a mezei munkájuk megkívánta időt is a sófuvarozás elmaradásának okaként. Voltak azonban többen, akik Tárkányból Sóvárra indultak egy-egy fuvar kősóval. Alsóberecki lakói inkább csak lehetőségként gondolnak erre: „Sóvárra hordhatnák a sót - vallották ha a lakosoknak annyira való marhája volna, hogy annak vitelére fordíthatná." Felsőberecki lakói közül is „Tárkánybúl a sódepositóriumbúl, aki annak módgyát practicalni kívánná, s jó szekeret, szerszámot tarthatna, sót hordhatna Sóvárra." Kisgéres lakói számára is csak vágyott lehetőség az efféle fuvarozás: ,Jla ezen helységbelieknek a sávitel alá alkalmatos szerszámok lehetne, és illyetén utazásokra vonó marhával sufficialnának, lehetne módgyok a sóhordásban Tárkánybúl Sóvárra." Aki Nagygéresen „több vonó marhát" tart, és „az mezei munka el nem vonnya, a sóvitel által is Tárkánybúl Sóvárra pénzbeli hasznocskát szerezhet..." Ahhoz, hogy sót fuvarozzanak, Pálföldén is „marhát bővebben" kellene tartaniuk. „Ezelőtt való esztendőben némelyek" 374