Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Takács Péter: Adalékok Zemplén megye lakosságának sóellátásához a 18. század utolsó harmadában

sóraktár Tőketerebes, Nagymihály, Homonna és Sztropkó - biztosította a lakosság folyamatos sóellátását. A sóraktárak - bár a Kamara felügyelete alatt és irányításával - a sóbányáktól és sólepárló - korabeli terminológiával élve: sófőző - üzemektől elkülönülten működtek. A bányák és sófőzö üzemek mellett természetesen mindenütt létesítettek sóraktárakat. Zemplén megye lakóit kiszolgáló sóházak Sóraktár Munkás Tisztek bére Szolgáké Só érkezik Só ára Kapacitás bécsi mázsa Sóraktár T Sz Forint kr Ft kr Só érkezik Ft kr Kapacitás bécsi mázsa Sóvár 4 25 3477 24 3345 33 Tokaj 14 000 Tárkány 2 51 saját sófőző 3 18 Tokaj 2 8 1192 25 1469 Bustyaháza 3 10 45 000 Tiszaújlak Rónaszék 2 53 Tárkány 2 4 822 1754 468 H/4 Bustyaháza 2 55 8 000 Tiszaújlak Tőketerebes 1 1 317 46 124 1954 Sóvár 2 53 4 000 Nagymihály 1 1 315 46 100 Sóvár 2 53 4 000 Homonna 1 12 317 46 1070 2654 Sóvár 2 53 4 000 Sztropkó 1 3 314 15 234 25 Sóvár 2 50 4 000 Összesen 12 54 6757 39% 6811 45% 83 000 Zemplén megye lakossága - a táblázat tanúsága szerint

5 - nemigen élt erdélyi sóval. Lengyel sóval sem. Nemcsak a törvényi tiltás, a szekerezési és csempészési nehézségek miatt sem. A só vízi szállítására alkalmas folyója csak a megye határát kis területen kísérő Tisza volt. Ez a folyó a hazai sószállítás gerincét képezte. Máramarosból hozta a sót, és Vásárosnaniénynál hátára vette a Szamosról rákanyarodó tutajokat, hajókat és dereglyéket is, amiket Désen raktak meg sóval. A Tisza Zemplént érintő partján két sóraktárat hozott létre a szükség: Nagytárkányban és Tokajban. A tokaji „nagy fősóhivatal és raktár" volt az ismertebb. A kősó mellett mindkettőben tároltak hordós vagy másként porított, étkezési sót is.

6 Mindkettőnek nagy forgalmú sókikötője volt, bár ha vállalkozó akadt rá - tengelyen szállított sót is fogadtak. Feltöltésük azonban a hajókon, dereglyéken, tutajokon érkező sóval történt. Tárkányban is, Tokajban is vásárolhatott sót ki-ki kedvére háznépe számára. Ha pénze volt, kereskedés céljából is. Főleg akkor, ha sótüvarozásra alkalmas, vasráfos és vasalt szerkezetű szekere, ahhoz jelentősebb teher vontatására alkalmas barmai voltak. Az ilyen „készülettel" rendelkező, sókereskedést is űző honlakosok szívesebben vásároltak sót a bányáknál. így megtakaríthatták a fuvarköltséget, bár töméntelen időt veszítettek. Ekkoriban azonban ritka volt még az időt is kalkuláló, haszonelvű kereskedő. Nyáron, esőmentes hetekben a rokonok és ismerősök számára is vásárolt néhány bécsi mázsa só5 Tarnói Miletz 1773. 6 Vályi 17%.; Fényes, 1851. 370