Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Frisnyák Sándor: A vízenergia használata a Kárpát-medencében (11. század - 1920)

8. kép. Mecenzéfi vashámor (ma ipartörténeti múzeum) nagyobbak 4-5 m

3fát dolgoztak fel, évi termelésük 350^400 és 900 m

3 között változott. A fa és faipari termékek legnagyobb felvevőpiaca az alföldperemi vásárövezet és a belsőalföldi tájak települései voltak. A fűrészmalmok a nagyobb - tutajozásra alkalmas - folyók mellékpatakjaira épültek. Pl. a Felvidéken a Vág, Garam, Hernád és a Gölnic vízvidékén, Erdélyben, ahol a 18-19. században a legjelentősebb volt a vízenergiával működő fafeldolgozó ipar, a Nagy-Szamos és a Beszterce völgyében, a Sebes-Körös vízgyűjtő területén, a Maros felső szakaszán a Gyergyói-medencében és folytatólag a Kelemen- és a Görgényi-havasok közén volt a legtöbb fűrésztelep.

2

1 Az erdélyi települések közül a 19. század végén a legtöbb (21) vízfürész Gyergyószentmiklós bel- és külterületén működött.

2

2 Az Északkeleti-Kárpátokban a Felső-Tisza jobb parti mellékfolyói koncentrálták az előbbinél kisebb jelentőségű fürészipart (Bilke. Ilosva, Huszt, Körösmező, Munkács, Perecseny, Rahó, Ravaszmező, Szolyva, Volóc stb.).

2

3 A deszkát és egyéb készítményeket a tutajkikötőbe úsztatócsatornákon vagy szekereken szállították (8. ábra). A kiegyezést követő időkben már gyáripari jellegű (gőzenergiával működő) fürész- és fafeldolgozó telepek is épültek, többnyire a fafuvarozás útvonalain, a folyók völgykijárataiban és a nagyobb fogyasztási központokban. A század végén már 268 gőzfűrész és 71 nagyobb szabású vízfürész üzemelt hazánk területén. A hagyományos hegyi fürészmalmok száma - a csökkenés ellenére is - megközelítette az 1300-at. 1898-ban a gyáripar által felhasznált vízenergiából a fürészmalmok 8,4%-kal részesedtek. 21 Bulla-Mendöl 1947. 523. 22 Tarisznyás 1982. 137. 23 Frisnyák 2004. 185. 361