Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Frisnyák Sándor: A vízenergia használata a Kárpát-medencében (11. század - 1920)

2. A vízenergia-potenciál felmérése A hazai vízenergia-potenciál felmérése 1897-ben a Vág vízrendszerében kezdődött és a kárpáti hegységkeret területén 1903-ig folytatódott. A felmérés az ország 2/3 részére terjedt ki, a folyók alföldi szakaszainak vízenergetikai potenciálját nem vizsgálták. A természetes vízenergia-potenciál a szabad hajózás felső határa és a kihasználhatatlanság alsó határa között elhelyezkedő hegy- és dombsági régió területén 2,7 millió elméleti lóerő (ebből tárolás nélkül közvetlenül felhasználható 1,7 millió lóerő).

1

2 A Kárpátokban és a medenceválasztó hegységekben a következő négy olyan körzetet határoltak körül, ahol nagy vízenergia-készletek koncentrálódnak: 1. a Felső-Vág, a Poprád és Dunajec vízvidéke, 2. a Sztrigy és az Al-Duna közötti vidék, 3. a Felső-Tisza-vidék és 4. a SebesKörös-völgy felső szakasza.

1

3 A 20. század elején a vízenergia-potenciál 9/10 része kihasználatlan, mert az őszi alacsony vízállás idején mért 1,7 millió lóerőnyi természetes energiából a vízikerekek és turbinák csak 140 000 lóerőt foglaltak le. Az 1914-ig megépült 72 vízerőmű-(áramfejlesztő-) telep évente 27 800 lóerőt hasznosított.

1

4 A kor vízügyi mérnökei hangsúlyozták, hogy a víztározók építésével és a hajózható folyók vízerőivel összesen 2,8 millió lóerőt lehetne kihasználni. A korabeli vízerő-gazdálkodási tervek szerint a Kárpátokban völgyzárógátak építésével kb. 2,3 milliárd m

3 víz tárolására van lehetőség (pl. a Vág völgyében 1 milliárd, a Felső-Tisza vízvidékén 600-700 millió, a Szamos és a Körösök völgyeiben 300^100 millió m

3 vizet lehetne tárolni).

15 A tározómedencék a komplex vízgazdálkodásban az energia hasznosításán felül mintegy 2-3000 knr-nyi alföldi terület öntözését és 2000 km folyószakasz hajózhatóvá tételét is biztosították volna. 3. A vízenergia ipari felhasználása A vízenergia-hasznosítás a földműves kultúra területein, a gabonaőrlő malmokkal kezdődött. A Kárpát-medence területének 75%-a alkalmas gabonafélék termelésére. A gabonaföldek orografikus határa - a földrajzi szélességnek megfelelően - 600-900 m között változik. Az Árpád-kor végére a nagyrégió humanizációja és gazdasági birtokbavétele befejeződött. A szántógazdálkodás és ezzel összefüggésben a malomipar a medence-központból terjedt a kárpáti hegységkeret teraszos folyóvölgyeibe és intramontán kismedencéibe. A legjelentősebb gabonatermelő tájaink, az árvízmentes alföldi életkamrák (a löszös felszínek és a futóhomokos hordalékkúp-síkságok) vízhiányos területek, így a gabonaőrlést nagyrészt a szárazmalmokban, majd a 19. században a gőz- és szélmalmokban végezték. Az árvízmentes életkamrák kisebb vízfolyásai, amelyek a folyóvízi ártéri síkságok felé haladnak, megfelelőek voltak parasztmalmok létesítésére. A nyírségi homokvidék „ősi folyóvölgyeiben" a 18-19. században több mint 30 patakmalom működött (a legrégebbi adat az 1600-as évekből való).

1

6 A Gödöllői-dombvidéken a Rákos- és az Egres-patak völgyében a malom- (halas-) tavak kialakításával tették lehetővé a vízenergia felhasználását (4-5. ábra). Az alföldi és dombvidéki tájakon egy-egy vízimalom 12 Viczián 1913. 14-16. 13 Fodor 1924. 151. 14 Hajdú 1999b. 1-17. 15 Bulla-Mendöl 1947. 71. 16 Kiss 1939.86. 355