Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Frisnyák Sándor: A vízenergia használata a Kárpát-medencében (11. század - 1920)

A völgyzáró gát (erdélyiesen dugás) mögött felgyülemlett vizet a völgyoldalon, magasabb térszínen kiépített malom- (erővíz-) csatornába terelték, ahol soros elrendezésben több vízkereket hajtott. Az erővíz-csatornán alul- és felülcsapós vízkereket egyaránt telepítettek. A vízkerekekről elfolyó erővíz visszaáramlott a patakmederbe (2/a ábra). Az Erdélyi-érchegységben, a nemesfém-bányászatáról híres Ompoly-völgyben (és máshol is) a malomcsatornából a hajtóvizet több, egymással párhuzamos árokban a lejtő oldalára épített érctörő- vagy egyéb malmok felülcsapó vízkerekeire vezették (2/b ábra). A vízszintes tengelyű vízkerekek működtették a nagyobb vízfolyásokra telepített hajó- és cölöpházas malmokat is. A vízerő-hasznosítás fellendülését a 18. századtól, a függőleges tengelyű turbina felfedezésétől számítjuk. (A turbina prototípusát Segner János pozsonyi tanár által 1750 körül szerkesztett „Segner-kerék" képezi).

9 A 18-19. században a turbinás vagy a hasonló kanalas malmok elsősorban a Krassó-Szörényi-érchegység patakvölgyeiben váltak általánossá. Az ilyen típusú parasztmalmok turbináit a patakból kiágazó, néhány deciméter széles, fából készült csatorna látja el erővízzel. A ferdén lefutó (surranó) csatornából leömlö víz a turbina fa- vagy fémlapátjait, a függőleges tengely pedig a malomkövet forgatja. A forgási sebesség alacsony, ennek megfelelően az őrlés lassú. A vízturbina továbbfejlesztett, nagy teljesítményű változatai jelentek meg a Kárpát-medence 19-20. század fordulóján épült hidroelektromos erőmüveiben. 2. ábra. A malom- (erővíz-) csatornára telepített vízimalmok modellje. Jelmagyarázat: 1 = völgytalp, 2 = hegy- (völgy-) oldal, 3 = víztároló, 4 = zsilip, 5 = vízimalom 9 Kertai é. n. 275. 351