Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Frisnyák Sándor: A vízenergia használata a Kárpát-medencében (11. század - 1920)

A19. században a gabonakonjunktúra következményeként 7631 vízimalom létesült, miközben gyors ütemben szaporodtak a nagy teljesítményű gőzmalmok és a tradicionális száraz- és szélmalmok is. A vízimalmok száma 1863-tól 1873-ig 13 474-ről 17 249-re növekedett, s ezzel a tradicionális vízerő-hasznosítás elérte történelmi maximumát. Később - a korszerű gőzmalmok térhódítása miatt - a vízimalmok egy része versenyképtelenné vált, megszűnt vagy funkcióváltásra kényszerült. 1894-ben 15 191 -re, 1906-ban 13 425-re csökkent a vízenergiával működő malmok száma

4 (1. ábra). Az 1870-es évek végétől a vízenergia-potenciál felhasználásának új korszaka kezdődött a hidroelektromos (áramfejlesztő) telepek építésével. Az első ilyen, völgyzárógátas vízi erőmű a Cserna völgyében, Csernahévíz határában épült 1878-ban.

5 A vízerő-centrálék a 19/20. század fordulóján egymás után létesültek a Felvidék, Ruténföld és Erdély jelentősebb városai (áramfelhasználó helyei) közelségében. Az áramfejlesztő telepek - a korabeli megítélés szerint - jelentős fundamentuma a hegyvidéki területek iparfejlesztésének, a havasi gazdálkodás fellendítésének, a település- és infrastruktúrahálózat korszerűsítésének. Az 1914-ig megépült 72 vízi erőmű turbinái összesen 27 800 lóerőt hasznosítottak.

6 A vízikerekes malom az első olyan gép, amely nem emberi vagy állati erővel működik. A vízikerék mint energia-felvevő és -átalakító szerkezet kezdetben termény- (gabona-) őrlő malomként terjedt el, és nagymértékben növelte a termelőmunka hatékonyságát. Pl. a kora középkorban egy átlagos (0,5-1 lóerő kapacitású) vízimalom óránként kb. 150 kg lisztet állított elő, ugyanakkor a két ember munkájával működő kézimalom óránkénti teljesítménye csak 5-7 kg körül lehetett.

7 A több évszázados innovációs folyamatok eredményeként a vízenergia-felhasználás tökéletesedett és kiterjedt más gazdasági (pl. paraszt- és kézműipari, majd manufakturális) ágazatokra is, s ezzel hozzájárult az emberi tevékenységi formák további differenciálódásához. A vízerő-hasznosítás a vízszintes tengelyű alul- és felülcsapós vízikerékkel és a függőleges tengelyű turbinával történt. A felülcsapó vízikerék működéséhez, melyet a patakok felső szakaszán alkalmaztak, legalább 300-400 liter/sec. vízmennyiségre volt szükség. Az alulcsapó vízkerékhez ennél több, 600 liter/sec. víz kellett, így ez a malomtípus többnyire a patakok bővebb vízhozamú alsó szakaszán terjedt el.

8 Arra is van példa, hogy egy malomhelyen - pl. a tornai Szádelői-völgyben - a vízimalom lisztőrlő és fűrészberendezéseit alul- és felülcsapó vízkerekek forgatták. Az 1906-ban összeírt több mint 24 000 vízikerék 66,3%-a felülcsapó és 33,7%-a a kisebb hatékonyságú alulcsapó volt. A malom szerkezetek telepítését és a vízikerék típus megválasztását a domborzati és a hidrogeográfiai adottságok befolyásolták. Az alulcsapós vízkerékkel működő parasztmalmok közvetlenül a folyó vagy patak vizére épültek. Ahol a vízhozam-ingadozás jelentős volt, az üzemidő meghosszabbítása érdekében víztárolókat, zsilipeket és erővíz-csatornákat létesítettek. A kartográfiai források szerint a 18-19. században a hegy- és dombvidéki malmok többsége a folyó- (patak-) mederből vagy a víztárolóból kivezető malomcsatornán települt. A Kárpát-medence nagyobb vízimalmai - a vízellátottságtól függően - évi átlagban 120-180 napig működtek. 4 Magyarország malomipara 1898. 14. 74-75. 5 Hajdú 1999a. 144. 6 Hajdú 1999a. 145. 7 Rosta 1995. 39. 8 Dóka 1987. 271. 349