Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
MEDIEVISZTIKA - Németh Péter: Dob (Szabolcs m.) és határa a 13-15. században
Dob (Szabolcs m.) és határa a 13-15. században NÉMETH PÉTER Ünnepeltünk, Veres László életének, pontosabban szabadidejének (ha volt ilyen) egy részét Tiszadobon, egy, a Holt-Tisza közelében fekvő volt parasztházban töltötte, s reméljük, hogy még sokáig tölteni fogja. Ám sem ő, sem a történettudomány nem ismeri e falu régmúltját, mivel a településről máig nem készült monográfia. Pedig Dob a középkori Szabolcs megye egyik fontos települése: az egyik Dob az Árpád-korban a szabolcsi vár birtoka volt, várjobbágyok lakták, majd minden bizonnyal ezek kihalása után a királyi kézre került birtokot a Gutkeled nemzetség kapta adományba, még a 13. század utolsó harmadában. A másik Dobról nem tudunk semmit, lehetséges, hogy az is várbirtok volt, amely közvetlenül a tatárjárás (1241) után - mint lakatlan föld - lett a Gutkeledeké. A nemzetség úgynevezett Dobi-ágának lett a névadó faluja, s amikor e család István fia: Dorog 1364-ben bekövetkezett magtalan halálával a történelemből eltűnt, a falu a Zemplén megyei, Bogátradvány nembéli Monoki családé lett. Birtokszerzésük két vonalon történt: Monoki Simon és Mihály az egyébként a király kezére báramlandó birtokot I. Lajos király engedélyével 600 forintért még Dorog életében megvásárolta. Nem véletlenül, ugyanis Monoki Mihály felesége, Dobi Erzsébet révén Dorog sógora volt. Ám biztosak akartak lenni a teljes Dob és (Hajdú-) Hatház, valamint (Nyír-)Acsád részei birtoklásában, ezért a Cudar-familiáris Monoki testvérek a királlyal - uraik révén - Erzsébetet a rá eső birtokokban fiúsíttatták. E kettős biztosítékkal Monoki Mihály, majd leszármazottai a 15. század végéig voltak Dob földesurai, sőt névadó falujukat, Monokot otthagyva Dobra költöztek, s felvették az új lakóhelyükre utaló Dobi nevet is. Dob legfontosabb történeti adatait az alábbiakban közlöm: 1256: Nic-i de Dob iob. castri de Sobolch (DL 451; F. IV/2, 395); 1312: v. Dub (AOkl. III, 213); 1332-5/Pp.Reg.: [sac.] de Dob, [sac.] de Bod (Vat. 1/1, 343, 359); 1333: v. Dob, mg. St. f. Laur-i de Dub (AOkl. XVII. 22, 56); 1337: ~ de Dob (Borsodi oki. 308; DF 210459); 1338: ~ (Borsodi oki. 310; DF 210461); 2 p-nes Dub iuxtafl. Tycia (DF 210463; DL 76568=Zichy I, 532); 1341: St. f. Laur-i de Dob~Doob~Doby (Borsodi oki. 314; AOkl. XXV, 90); 1347: p. Doob-Doby (AOkl. XXXI, 163); 1363: p. Dob in C-u de Zabolch (DL 5229; F. EX/3, 360); 1364/396: ... (DF 265357; DL 6174; Engel: Szabolcs 616, 622); 1397: p. Dob (Zs. I, 4986; DF 210482); 1397/1400: p. Doob (F. X/2, 770; Zs. II/l. 82); 1422: p. Dob (Zs. IX, 342); 1437: ~ (DL 13069; Bánffy 1. 613—4). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. A falu 1312-63 k. a Dobi (1. Engel: Gen.: Gutkeled nem 4. Egyedmonostori ág 2. tábla), 1364—1480 k. a Monoki (Dobi) cs. birtoka volt. 1256: Az egri káptalan előtt Macs (Moch) ispán kijelentette, hogy Dobi Miklós szabolcsi várjobbágy Macs nővérének, Miklós testvére: Bence feleségének hitbére (dos) dolgában eleget tett. - 1312: A Gutkeled nb-i Dorog (Drug) fia: Péter ispán fiai: Dorog mester, Joachim és Péter, valamint Dorog fia: Miklós ispán fiai: János, Miklós, Konrád, Keled és Lőrinc birtokaikon, így Dob falun is megosztoztak. Dob K-i fele Dorogé és testvéreié, a víz [a Tisza] felőli része Miklós 310
