Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

IKONOGRÁFIA - Gyulai Éva: Vinum acuit ingenium - A hordón ülő Bacchus ikonográfiája a 16-17. századi emblémákon

V. században élt Nonnus Dionysios-eposzának görög szövege, amely a bor istenségének kultuszát, történeteit közvetítette.

2

1 A Zsámboky-emblémák picturáinak készítésével eredetileg Lucas d'Heere (1534-1584) antwerpeni költőt, festőt bízták meg, de Plantin a rajzoknak nagyobb részét átrajzoltatta nyomdája két mesterével, így az editio princeps végül Geoffroy Ballain és Bieter Huys (1519-1581) rajzai alapján, Gerard Janssen van Kampen, Cornells Muller és Arnold Nicolai fametszeteivel jelent meg.

2

2 Sambucus Bacchus-emblémája igen rejtélyes, még az enigmatikus emblémák között is kitűnik többértelműségével, morális tartalmával. A címe szerint az embléma, vagyis apictura és subscriptio (vers) együttese Bacchus áldozati szertartásáról szól, mégpedig az istenségnek felajánlott felejtésről és husángról (ferulam). A fametszeten a hordón ülő Bacchus látható, mellette pedig áldozati oltár, amelynek tüzénél egy papnő husáng-szálakat áldoz (5. kép).

2

2 De oblivione et ferula Baceho dicata Odi memorem compotorem Odi symposii memorem. dubiae et simul Litis: nam calices volo, verbaque libera, Ludos atque iocos nive pectora Candida. Baccho rede igitur veteres Ferulam dicant, Oblitumque cor, ut penitus sileant, suos Alit laesi socios leviter modo puniant. Az enigmatikus inscriptio antik eredetű, Erasmusnál is feltűnik az először 1500ban Párizsban megjelent Adagia c. antik szólásgyűjteményében. A görög eredetű szólást, írja Erasmus, többek között Martialis is idézi, mégpedig görögül, egyik epigrammájában.

2

4 A tréfás vers arról szól, hogy a költő italozás közben meghívja barátját ebédre, aki, komolyan véve a részeg szavakat, el is jön, a költő sajnálatára: „ó hogy gyűlölöm azt, aki emlékszik, mi történt borozás közben".

2

5 Erasmus Adagiaját, a tridenti zsinat szellemének megfelelően, Aldo Manuzio fia, Paolo Manuzio (1512-1574) bővítette ki és „purifikálta" egyik művében (editio princeps: Firenze, 1575), részletesen foglalkozva az Odi memorem 21 Nowou riavoítoXtiou Aiovuaiaxa - Nonni Panopolitae Dionysiaca nunc primum in lucem edita ex Bibliotheca loannis Sambuci Pannonii cum lectionibus et coniecturis Gerarti Falkenburgii Nouiomagi et indice copioso. Plantin, Antwerpen, 1569.; Első latin fordítása: Nonni Panopolitae Dionysiaca. Nunc denuo in lucem editus et Latiné reddita per Eilhardum Lubinum. Ex Bibliotheca Joannis Sambuci. Cum lectionibus et coniecturis Gerardi Falkenburgii. Marnius-Aubrius, Hanoviae, 1605. A Dyonisaca több helyen is foglalkozik Dionysos ikonográfiájával, attribútumaival: IX. 113-119. 126-129.. IX. 126. etc. 22 A Plantin-nyomda mestereiről bővebben: Bowen-Imhof 2008. 23 SAMBUCUS, Joannes: Emblemata. Plantin, Antwerpen, 1564. 80. 24 Hesterna tibi node dixeramus, / quincunces puio post decern peractos, / cenares hodie. Procille, mecum. / Tufád am tibi rem statim putasti/

et non sobria uerba subnotasti / exempto nimium pericutoso: / Mioá) ftvá/iova oupnocav, Procille. Martialis Epigr. I. 27. 25 Odi memorem compotorem. Hanc sententiam, quoniam Epigrammaticus poéta graecis uerbis carmini inseruit, non dubitandum arbitror, quin fuerit prouerbalis. Inseruit eodem modo Pythagoricum iiiud. candide koivú tpüajp, haec sunt tua candide. návm. Et Iuuenalis oraculum intertexuit. E coelo descendit yvcöOi oeavOóv. Martialis epigramma notissimum est in Procillum, qui inter pocula, iussu postridie coenatum uenire, uenit serio. proinde ac si inter uina dicta, pondus habere debeant. Id epigramma hoc uersu clauditur: Miaw pvápova aopKOm. Procille, id est odi memorem compotorem Procille. Erasmus 1519. ff. XXVIIIv-XXlXr 294