Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
IKONOGRÁFIA - Voigt Vilmos: Renard nyomai Magyarországon?
recepciótörténeti adat. Amíg ugyanisjól érthető, ha egy személynek az Akhillesz vagy Hektor, Tristan vagy Roland nevet adják - annyira furcsa lenne, ha bárkit „rókának" vagy „kakasnak" neveznének ráadásul egy vallon/flamand állateposz alapján. A „Renard"-történetre utaló nevek hiánya a középkori magyar dokumentumokban mégis tény marad. Tanulságos figyelembe venni a középkori magyar címerek állatábrázolásait, és általában zoográfiai hátterét is. Noha máig sem csitultak el azok a viták, amelyek szerint hol csak az európai nemesi címerek átvétele révén alakult ki a magyar címerhasználat, vagy már a keresztény hitre, és európai életvitelre áttérítés előtt is voltak ábrázolásos „nemzetségi" jelvények a magyarok körében - esetleg az ezeken látható ragadozó madarak, oroszlánfejek valamilyen nemzetségi történetre utalnának stb. annyi azonban biztos, bogy a magyar címer szó, eltérően a legtöbb európai nyelvtől, a francia cimier átvétele, és maguk az „európai" jellegű címerek a 12. század végén és a 13. század elején a párviadalokon, lovagi játékokon jelennek meg, majd ilyen pecsétcímereket is használtak. 1 0 Köztük azonban nemhogy Renard-címereket nem találunk, de még olyant sem, amely egyáltalán valamilyen „európai epikára" utalna. Külön kérdés lenne az egykori magyar ..totemizmus " nyomainak vizsgálata, illetve az olyan régi családnevek kutatása, amelyek állatokra (legtöbbször ragadozó madarakra), és valahogy ezekkel való közvetlen kapcsolatra utalnak. Ennek a kérdéskörnek igen kiterjedt szakirodalma van, és az a tény, hogy a középkorban is sok ilyen „zoonóm" nemzetség- vagy családnevet adatolhatunk egész Európa-szerte különös körülmény, ám itt sem találunk semmilyen, közvetlenül valamely állatepikára utaló nyomot. Viszont tudunk halnevü halászokról, kakas és tyúk családnevekről, úgyhogy itt sem egyszerű zoonóm névanyag magyarázása." Nyelvtörténészek, sőt folkloristák is megkísérelték, hogy állatmesékre utaló neveket (főként személyneveket) keressenek középkori okleveleinkben. Anélkül, hogy itt részletezném a túl merész következtetések bírálatát, 1 2 azt kell mondanom, hogy a „medve" vagy „farkas" onomasztikája nem nyújt ilyen lehetőséget. Közismert, hogy a magyar nyelvben a „róka" két néven ismert. Maga az állat (róka alakban) csak 1519 óta biztosan adatolt, de nyilván ennél sokkal régibb szó a magyarban. Finnugor hátterét szokták ]0 Lásd erről Gyulai Éva áttekintéseit a már idézett Magyar Művelődéstörténeti Lexikon megfelelő címszavaiban (címer stb.). 11 Csak néhány ilyen - személynévként megadott - adat: bak, patkány, hód, kakasdi és „ Ticudi", sügér stb. (Ugyanazokban a nyelvtörténeti forráskiadványokban közölve.) 12 Ezt csak részben tehettem meg egyetemi tankönyvünkben (Voigt Vilmos szerk.: A magyar folklór. Budapest. 1998. Osiris, maguk az adatok: 257-258. 1. kép. A papnak öltözött róka a szószékről a szárnyasoknak prédikál. Ólommázas üveg. 15-16. század, Anglia, Ely katedrális (Tiecelijn 73. lap. III. 3. ábra) 278
