Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Fazekasné Majoros Judit: A képeslap mint történeti dokumentum

fennmaradtak. De a történettudomány, a néprajz, a földrajztudomány - és még hosszan sorolhatnánk egyéb diszciplínákat -, jó haszonnal tanulmányozhatja ezt a dokumentumot. A képeslap története A 19. század második felében kibontakozó gazdasági, társadalmi átalakulás követ­keztében az emberek közötti információáramlás is minőségi változásnak indult. A vasút­hálózat kiépülésével gyorsabbá és megbízhatóbbá vált a közlekedés, és ez magával hozta a hírközlés fejlődését is. A század utolsó harmadában már a kisebb településeket is sike­rült bekapcsolni a postahálózatba, így ez a szolgáltatás a széles nagyközönség számára elérhető lett. A postai közvetítés egyszerűbbé, és ez által olcsóbbá tétele fontos célkitűzés volt. Az Angliában 1840-től alkalmazott bélyeggel történő bérmentesítés Európa-szerte, így Magyarországon is elterjedt, sőt 1861-től a borítékra nyomtatott bélyeget is bevezette az osztrák postaigazgatás. Az újításokat és fejlesztési lehetőségeket konferenciákon tár­gyalták meg. Egy ilyen alkalommal (az Észak-Német Posta Unió V. karlsruhei találko­zóján) vetődött fel a nyílt postai levelezőlap ötlete, amelyet Heinrich Stephan, a német birodalmi posta főpostamestere vetett fel, de javaslatát a levéltitokra hivatkozva ekkor még elvetették. Dr. Emanuel Herrmann, a bécsújhelyi katonai akadémia tanára 1869-ben írt ta­nulmányában azonban kifejtette, hogy kutatásai szerint a levelek több mint egyharmada csak rövid közléseket tartalmaz (pl. névnapi, újévi, alkalmakra szóló üdvözleteket, érte­sítéseket), s mivel ezek nem hordoznak mások számára el nem olvasható információkat, felesleges a viszonylag drága levélpapírra írni, és külön borítékba zárni. Az ügyfelek számára az olcsóság, a posta számára pedig a szállítandó összsúly miatt lenne kedvező e termék forgalomba helyezése. Az ötletet elfogadva az osztrák-magyar postaigazgató­ság 1869. október l-jétől bevezette a nyílt postai levelezőlapok forgalmazását. Gervay Mihály, a magyar posta vezérigazgatója támogatta dr. Herrmann azon javaslatát is, hogy a levelezőlap jóval olcsóbb legyen, mint a levél, így annak díja 2 krajcár lett, szemben a távolsági levelek 5 krajcáros díjszabásával. így nem véletlen, hogy a termék nagy sikert aratott. Már az értékesítés első napján a pesti központi postahivatalban 10 ezer levele­zőlapot adtak el. Az 1867-ben megjelent levelezőlapokon még német felirat szerepelt (Correspondenz-Carte), csak a címer különböztette meg az osztrák, i lletve a magyar posta számára készült lapokat. 1869-től azonban a magyar posta által forgalmazott lapok felira­ta is magyar nyelvű volt. Az 1 870-es évek elejétől illusztrált levelezőlapok is forgalomba kerültek. Hogy mikortól tekinthetünk egy illusztrált, tehát képpel, rajzzal ellátott levelezőlapot képes­lapnak, arról megoszlik a kutatók véleménye, mint ahogy arról is, hogy hol és mikor jelent meg az első képeslap. Altalános megállapítás szerint a képes levelezőlap egy olyan nyomdatermék, amelyet a posta mindenkori szabályai szerint bérmentesítve, nyitott for­mában közvetített, s melynek illusztrált oldalát nyomdai vagy fotografikus eljárásokkal készítették, és sokszorosítva, nagy példányszámban került üzleti forgalomba. Illusztrált lapokról már az 1870-es évektől tudunk, s sokan tulajdonítják a magukénak e hamar népszerűvé váló termék: a képeslap „feltalálását". A porosz-francia háború idején, 1870­ben német földön készítettek olyan levelezőlapot, amelyre később egy ágyúja mellett álló tüzér képét nyomtatták, és mozgósítási célra használták. A poroszok által körbezárt Párizsban is készült hasonló termék: hazafias szimbólumokat és jelmondatokat nyomtat­266

Next

/
Thumbnails
Contents