Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Fazekasné Majoros Judit: A képeslap mint történeti dokumentum

A képeslap mint történeti dokumentum FAZEKASNÉ MAJOROS JUDIT Kép - fénykép - képeslap A történeti ikonográfia vizsgálódásának tárgykörébe minden történeti képi forrás beletartozik (pl. festészeti, grafikai, sokszorosított grafikai, szobrászati, numizmatikai, iparművészeti anyag). Ide sorolhatóak a fényképek, a filmek, s az egyéb technikákkal rögzített történeti képek is. A történeti ikonográfia esetében kevésbé fontos, hogy egy kép művészi értékű legyen, művészettörténeti szempontból érdektelen alkotás is lehet fontos emlék, viszont alapvető az egyes ábrázolások hitelességének kérdése.

1 Éppen ezért az újabb keletkezésű, és a 19. század második felét, de még inkább a 20. századot feltáró történeti források között rendkívül fontos szerepet tölt be a fénykép, és annak egyik megjelenési formája, a képes levelezőlap, hiszen a fénykép hitelessége többnyire nem vitatható. A fotográfia egy olyan sajátos forrás, amely kettős természetű: egyesíti magában az írott és a tárgyi források bizonyos jegyeit. Az írott emlékek a bennük rejlő gondolati tartalom által válnak forrássá, a tárgyi emlékek alapvetően a korábbi korszakokban betöltött eszközfunkciójuk révén.

2 A fénykép egyszerre hordoz vizuálisan megragadható tartalmat (amit a kép ábrázol), valamint a korábbi korszakokban betöltött szerepéről szóló információt.

3 A képes levelezőlap esetében még inkább felmutatható ez a kettősség, hiszen megjelenik rajta a képi információ, és az eszközfunkciója egyértelműbb, mint a fényképé. A képes levelezőlap ugyanis egy olyan nyomdatermék, amelynek az elsődleges funkciója az üzenetközvetítés: arra szolgál, hogy a feladó által elküldött üzenetet a posta - a mindenkori szabályok szerint bérmentesítve, nyitott formában - eljuttassa a címzetthez. Tehát ez a dokumentum funkcionalitása által tárgyi, az üzenetek szövegei révén írott forrásnak tekinthető. A legfontosabb általa megőrzött információk azonban a „képes" jellegéhez kötődnek. A lapok illusztrált oldalát ugyanis nyomdai vagy fototechnikai eljárásokkal készítik, s mivel a képeslapok zöme egy fénykép sokszorosításával készül, ezért a lap képes oldala fotódokumentumnak is tekinthető. A lapok által megőrzött képi tartalom értelmezését és felhasználhatóságát elősegíti, hogy a ritka kivételektől eltekintve a képeslapon az is rajta szerepel, hogy mit ábrázol az adott kép, míg az azonosítás a fotók esetében sokszor jelent problémát. Mivel a képeslapok nagy példányszámban kerültek üzleti forgalomba, így az utókorra maradásnak nagyobb esélye van, mint az egyedi készítésű fotóknak. A fénykép és a képes levelezőlap összekapcsolódása a képeslapkiadás legkorábbi időszakától kezdődően jellemző volt. Bár a legrégibb lapokon még gyakran találkozunk grafikai ábrázoláson alapuló illusztrációval, de a korszerűbb és nagyobb példányszámot előállítani képes nyomdák elterjedésével a litografált (kőnyomatos) lapokat hamar ki1 Pandula 2000. 2 Glatz 1990. 3 Stemlerné 1993. 15. 264