Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Petercsák Tivadar: Az egri fertálymesteri bot és köpeny

1930, CS.L. 1932, Heday Lőrinc 1934, Okolicsányi Imre 1935, BK 1936, Stécz József 1937, Dr. Godál Gyula 1939, Kádas Géza 1940, Okolicsányi Imre T.S. 1943, Generál Sándor 1947, Pelyhe Sándor 1949. Fertálymesteri bot. Leltári szám: 2010.2.1 Magassága: 122 cm, szélessége felül: 10,5 cm, szélessége alul: 2,3 cm. Fából faragott, felül görcsben végződő bot, amelyre a kiszélesedő résznél színes szalagokat kötöttek. A Szent István-városban (13. negyedben) használták.

1

0 A szalagokon az alábbi feliratok: Böck Sándor 1938, Farkas Mihály 1939, Fógel Elemér, Antal Imre 1942, 1944^)6 Molnár Béla, Nagy Ferencz 1948-49. A múzeumi gyűjteményben lévő botok mellett a Város II. negyedének botjáról megmaradt egy fénykép a fertálymesteri napló 1939. január 15-i közgyűlési jegyzőkönyvébe ragasztva." Ez ifi. Brindza Béla temetkezési vállalkozót ábrázolja, kezében a korábbiaktól eltérő formájú bottal. A láthatóan rücskös bot felül behajtó bunkóban végződik, és a felső részén olvashatatlan vésett nevek vannak. A botra kötött egyik szalag évszáma 1928. A fenti leírásokból megállapíthatjuk, hogy a legkorábbi, kézbe vehető botok a 20. század elején készülhettek: erre utal a Város III. negyed botján lévő első évszám (1907), a Város IV. negyed botjának 1905-ös évszáma és a Gröber család emlékét megörökítő háromlevelű lóhere legkésőbbi évszáma (1909) a Város I. negyedében. Ugyan a Hatvan III. negyed botján 1875-től vannak nevek és évszámok, de mivel az írás egy kézre utal, nem állapítható meg, hogy mikor készült. Valószínűsíthetjük, hogy korábbi feljegyzések alapján az 1930-as években vagy az utolsó vésett nevek alapján 1940^41 -ben készítették. Adatolható a Maklár I. negyed botja (1921) és a Szent István-városé (1938). A botok készítői nem örökítették meg a nevüket, ugyanakkor a fertálymesteri naplókban elvétve találunk erre vonatkozó adatokat. A Hatvan II. negyed évszámmal nem datált jegyzőkönyvében olvashatjuk,

1

2 hogy „Kovács István és Horváth Sándor a negyedmesteri testület két legfiatalabb tagja nem találták megfelelőnek a negyedmesteri pálcát, hogy a negyedmesteri testületnek tekintélyt azzal is emeljék, egy igen nagy hatalmas botot készítettek: amelyen ők és családjuk meg van örökítve." A Maklár I. negyedben Lájer János, a fertálymesterek korelnöke (1891-ben volt negyedmester) 1947-ben készített új fertálymesteri pálcát, így ezután már kettő volt. Ezért a fertálymesteri közgyűlés február 9-i ülésén úgy döntött, hogy a régi botot a negyed fertálymesterei elnökének adják használatra „tisztelet jeléül."

1

3 Úgy tűnik, máshol is előfordult, hogy a régi bot mellé újat készíttetett valaki, sokszor szinte versengtek ebben. A Hatvan II. negyedben Takács József valamikor 1926 után „látta, hogy sem a régi, sem az azt követő fertálymesteri jelvények nem felelnek meg. Ennél fogva... egy igen szép negyedmesteri pálcát szerzett a testület részére, amely a legmagasabb igényeknek is megfelel.'"

4 A Város II. negyedében Práff Nándor fertálymester 1925. január 24-én az új fertálymester megválasztásakor javasolta, hogy a meglévő 50 éves negyedmesteri botot múzeumban helyezzék el, és ő annak helyébe egy újat készíttet. A közgyűlés elfogadta az új bot felajánlását, de azt a régivel együtt 10 Breznay 1939. 75. alapján. 11 Dobó István Vármúzeum (DIV) Történeti Dokumentáció 81.39.1 12 DIV 81.28.1 13 DIV 2009.1.1 14 DIV 81.28.1 258