Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Pirint Andrea: Törékeny karrier. Napóleon-jelenetes tányérsorozat magyar gyűjteményekben
Ugyanakkor azonban, valahol útközben, mialatt a sokalakos tábori jelenetből hétfigurás alkalmazott grafika lesz, a nagy hadvezér emberközeli pillanata a wagrami csata helyett egy másik ütközet átvirrasztott éjszakájára datálódik át. Tányérunk felirata a Napóleonirodalomban gyakorta felidézett, az austerlitzi csatát megelőző, 1805. december 1-jéről 2-ra virradó gondterhelt éjszakához köti a jelenetet. Hogy ez a csúsztatás nem csupán egyszeri, kizárólag itt előforduló eset, azt egyéb példa igazolja. 3 3 A két bemutatott kompozíció a Napóleon-ikonográfia - eredetét és megközelítési módját tekintve is - nagyon eltérő példáit illusztrálja. A hivatalos imperátori ábrázolási típus, valamint a császárt intim szférában, kvázi magánemberként megmutató képtípus szélsőségei között számos az átmenet, sőt a szélső értékek is tovább tágíthatok. Tányérjaink jelenetsora mintegy magába sűríti a Napóleon-ikonográfia - közlési szándék, tartalmi árnyalat, motívumeredet és -fejlődés szerinti - csaknem teljes komplexitását. Egynemű grafikai nyelvre szintetizálva tükrözi vissza - és ugyanakkor formálja - a széles néprétegek tudatában élő nagy ember (a vakmerő, a nagylelkű, a közkatonáival vállvetve küzdő, a hatalmasokat megalázó, diadalmas hadvezér, a zseniális stratéga, a tragikus hős) összetett jellemrajzát. A legenda természetesen Magyarországot sem hagyta érintetlenül. Nemzetünk történelmében Napóleon csupán aprócska szerepet játszott, így a máshol nagyon is hangsúlyos Napóleon-kultusz nálunk inkább marginális, ámde mindenképpen mérhető jelenség. A Napóleonnal kapcsolatos, zömében egykorú véleményeknek egy alkalommal már válogatását adtuk, kitérve a magyar közvélekedésben kitapintható módosulásra is. Egyúttal a 19. század közepe táján magyar földön előállított, a nemzetközi Napóleon-kultusz speciálisan magyar tárgyi emlékeivel igazoltuk, hogy Magyarország felvevőpiaca volt a Napóleon személyét tisztelettel övező tárgyaknak. 3 4 Ha ugyanis előállítani érdemes volt efféléket, importálásuknak még nagyobb szerep tulajdonítható. Tányérsorozatunk Betlérben őrzött példányai egy olyan gyűjtemény részét képezik, amely nem csupán a fentieket igazolja, de a nálunk jellemzően jelzésszinten megnyilvánuló Napóleon-kultusz kiugró, egyedi példáját is adja. Az Andrássyak kastélyának berendezése a család távozásakor hagyott állapotot rekonstruálja. Az utolsó Andrássyak is Napóleon-saroknak hívták azt az emeleti helyiséget, 3 5 amelynek a császár alakja köré szövődő kerámiatárgyai, festményei, metszetei, egy egész paravánt megtöltő színes litográfiái a Napóleon iránti rajongás egyedülálló megnyilvánulásai. Egyelőre nem tisztázott, hogy a család mely tagja állította össze a gyűjteményt, ám okkal feltételezhető, hogy Andrássy Géza Austerlitzből érkező neje, Kaunitz Eleonóra volt Napóleon nagy rajongója. 3 6 Tányérjainkhoz visszatérve végül el kell mondanunk, hogy noha számos Napóleontémájú tányérsorozatot gyártottak külföldön, a magyar gyűjteményekben fellelhető, számunkra megismerni engedett példányok - egyetlen darab kivételével 3 7 - egyazon 33 Napóleon-figura (a Zix-től eredeztethető hadvezér-ikonográfia önálló körplasztikai átirata) „Napoleon bei Austerlitz" felirattal. Színes mázas porcelán, M: 8,5 cm, Sz: 10,5 cm. Berlin (?) Betléri Múzeum PCSP 00581 34 Pirint 2002. 208-210. 35 Silvia Lörinciková, a Betléri Múzeum munkatársának szíves közlése. 36 Basics 2005. 117.; Lásd még: Lörinciková 2009. 145. 37 Sarreguemines egyik sorozatának 20. század eleji példánya. IMKGy, Ltsz. 53.696.1 241
