Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Újszászy László: Az üveg misztikuma. Egy civil elmélkedése az üvegről, a több ezer éve használt műanyagról

nélküli kérdések tolulnak egymás mellé. Az egyetlen molekula vastagságú üveg keménysége összefügg-e az üveg egyéb tulajdonságainak változásával? Melyek azok a tényezők, amelyek a késztermékben olyan belső feszültséget hoznak létre, melyek spontán töréshez is vezethetnek? A nano méretű anyagréteg tulajdonságainak ismerete nem vezethet-e egészen új felületkezelési eljárások bevezetésére? És még sokáig illeszthetném egymás mellé a hasonlókat.

2

9 A 19. század második felétől a fizika és kémia fejlődése az üveganyag tulajdonságainak feltárásában is egy sor izgalmas felfedezéshez vezetett. Megállapították pl., hogy az üvegesedés nem korlátozódik csak a szilikátokra, mivel a folyamat megfigyelhető olyan szerves anyagokban is, mint pl. a cukor, de egyes elemeknél is (pl. szelén) ismertek az üveg jellegű megjelenési formák. A tudósok vizsgálták az olvadék hőmérsékletét, és észlelték, hogy a szelén-üveg folyékonnyá válhat hőhatás nélkül is. Ajelenség magyarázata még sokáig várathat magára.

3

0 A 19. század végén G. Tammann megállapította, hogy a kristályosodás két lépcsőben zajlik, ami a „kristályosodási központok" megjelenéséből, majd a kristály kialakulásából áll. A magképződés és a kristályépítés is jelentősen függ a hőmérséklettől. Ebben az időben jöttek rá, hogy minden folyadék kis részében kellő gyorsaságú hűtés esetén az üvegesedés mutatható ki anélkül, hogy a kristályosodás elindulna. Tehát, véleményük szerint is az üvegmassza nem homogén és ezért úgy kell tekinteni, hogy az egy nem kristályos, kifejezetten lehűtött folyadék.

3

1 A 20. század elejére a gél állapotú folyékony szilikátok, így az üveg fizikai és kémiai tulajdonságainak elemzése a fémkutatatás fejlődésének meghatározó forrásává vált. Ezt támasztja alá az, hogy a 19. század végén rájöttek, hogy a megolvasztott fémek kén- és foszfortartalmát (szennyezését) a salak fázis kezelésével meg lehet oldani. A „melléktermék" elemző vizsgálata pedig mára a hatalmas távlatokat jelentő fémszivacsok felfedezéséhez vezetett. 1920 körül Adams és Williamson a gél állapotú üvegmassza lehűtésekor az üveg belső feszültségét (stressz) vizsgálták.

3

2 Ez a munka az optikai üvegek fejlesztésében játszott fontos szerepet, mert összefüggést mutattak ki a belső feszültség és a képet moduláló tényezők, pl. szferikus aberráció (lencsék széli részein jelentkező képtorzulás) között. A strukturális információk hozzáférhetősége előtt A. Lebedev 1921-ben megállapította, hogy 575 "C körül, tehát jelentősen az olvadáspont alatt a kvarc szerkezete megváltozik, és a fél-folyékony üvegmasszában ki lehet mutatni miniatűr kvarckristályokat, amelyek a már folyékony olvadékból alakulnak ki, és a hőkezeléssel szemben bizonyos mértékig ellenállóak. Tehát az üvegmassza anyaga nem tekinthető teljesen homogénnek.

33 Úgy érzem, hogy ez újabb adalék az üveg misztikus kettős természetéhez. Tulajdonképpen ehhez csatlakozik az, hogy az üvegképző folyadék nem követi az olvadékokra jellemző fizikai és kémiai törvényeket (Arrhenius szabályok).

3

4 A mai szemlélőnek ez azt jelentheti, hogy vagy hiányosak az ismereteink, vagy új szabályokat kell megalkotni. További vizsgálatok szükségesek tehát ahhoz, hogy az anyag és a hőmérséklet összefüggéseit pontosítsák. Ezeknek az alapvető kérdéseknek megválaszolására a modem technikai bástyákat felhasználva kiterjedt kutatások folynak. Ezek következménye, 29 Missen és munkatársai, 2005. 112. 30 Missen és munkatársai, 2005. 21. 31 Tanaka 1999. 3169. 32 Zerwick 1990. 54. 33 Missen és munkatársai, 2005. 114. 34 Missen és munkatársai, 2005. 105 22