Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - P. Szalay Emőke: Kőedény úrasztali boroskorsók az Ungi, Zempléni és Beregi Református Egyházmegyékben
Kárpátalján, az Ungi Egyházmegyében fekvő három gyülekezetben találunk ugyanabban az évben készített egy-egy korsót. A kisdobronyi (20. sz.) szalókai (21. sz.), tiszaágteleki (22. sz.) gyülekezetek őriznek 1904-ts évszámmal ellátott edényt. 3 0 A bárom korsó formailag teljesen megegyezik, díszítésük első látásra igen hasonló, hiszen a szokásos kalászos, szőlőfürtös koszorúmintával ellátott, amely viszont a részletekben eltér. További apró különbség a talpat, nyakat, szájat körülfogó vízszintes vonalak és csíkok eltérése. A korsók közül a kisdobronyi edény alján látható a jelzés, amely alapján az összes itt felsorolt edényt apátfalvi készítésűnek tartjuk. Ugyanebben az évben készült a tarcaW 1 gyülekezet 1904-ts edénye (23. sz.), amelyen a nyak alsó részéről hiányoznak az előbbiekben látható vonalak. Úgyszintén 1907-ben készült a bodrogszentesi gyülekezet két korsója (24-25. sz.), 3 2 amelyek eltérést mutatnak a megszokott díszítménytől. A koszorúminta nem a szokásos szőlőfürtös, kalászos, hanem külön jelenítik meg az úrvacsora két összetevőjét, az egyik korsón szőlőfürtök, a másikon csak kalászok búzavirágokkal alkotják. Ajándékozóik feliratuk szerint feltehetően rokon, esetleg testvérpár lehetett, Miskolczy Endre és Miskolczy Dezső és feleségük ajándékozta. Jelenleg nem ismerünk ilyen megoldást. Mindkét példány finom festésű, a szőlölevelek kétszínűek, a szőlőfürtök szemei üvegesen csillognak. A kalászos változaton dús, vékony leveleken rajzos búzavirágok ülnek (6. kép). A kaposkelecsényi 1908-as korsón (26. kép), amelyen a szokásos koszorú díszlik, jól láthatjuk, hogy az azonos búzavirágos, kalászos minta nem egyszerű mechanikus másolással készült, hanem megőrizve a minta szerkezetét, a virágok számát és elhelyezését tekintve az elemek mindegyike más és más. Ez mindenképpen annak bizonyítéka, hogy az alkotók nem sematikusan másolták a mintákat. Ugyanezt állapíthatjuk meg a szőlőfürtök festésénél is, amelyek már teljesen különböznek az előző példány megoldásától. *** A boroskorsók bemutatásával egy kevéssé ismert díszes kőedénycsoportra szerettük volna felhívni a figyelmet. A három csoport jellegzetességeinek elősorolása a három jelentős kőedénygyár termékeinek elkülönítéséhez ad lehetőséget, ennek révén a később előkerülő példányok készítési helyének megállapítása kevesebb akadályba ütközik. A 19. század utolsó negyedében, illetve zömében a századforduló táján készült edények használati helyét tekintve az tűnik ki, hogy a telkibányai és hollóházi korsók előfordulási területe összeolvad, talán az a különbség közöttük, hogy a telkibányaiak a déli részeken fordulnak elő. Ezzel szemben az apátfalviak kerültek a legtávolabbra, a kárpátaljai egyházközségekbe. Az eddig felmért területek vonatkozásában megállapítható, hogy többnyire a két Zempléni Egyházmegyében maradtak fenn ezek a díszes korsók, ahol a három műhely közül kettő: Telkibánya és Hollóháza fekszik. A két Ungi Egyházmegyében, amelyek távolabb esnek, már kevesebb a számuk, hiszen a Felvidéken 1, Kárpátalján pedig 3 példányt őriznek. A legmesszebbre elkerült korsó a Beregszász melletti Makkosjánosi gyülekezetének a tulajdona, egyetlen a Beregi Egyházmegyében. Úgy tűnik, hogy ide 30 Közölve: MREJT 2001. 80. 161. 180. 319. E25. E26. E27. kép, P. Szalay 2005. 149. 31 Közölve: P. Szalay 2010. 426. kép. 32 Közölve: MREJT 11. 56. 221. D24. kép, 222. D 25. kép. 227
