Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - P. Szalay Emőke: Kőedény úrasztali boroskorsók az Ungi, Zempléni és Beregi Református Egyházmegyékben

Kőedény úrasztali boroskorsók az Ungi, Zempléni és Beregi Református Egyházmegyékben P. SZALAY EMŐKE A református gyülekezetek az iparművészeti tárgyak sokféleségét őrzik. A debrecen-egervölgyi zsinat 1560-ban foglalkozott az egyházi szertartásokhoz szükséges felszerelési tárgyakkal. Úgy rendelkeztek, hogy bármilyen lehet, nem írtak elő sem anyagot, sem pedig formát, ebből következett, hogy a református egyházban az évszázadok során nem alakultak ki sajátos edényformák. Ez a magyarázata annak, hogy a mai napig változatos tárgyegyüttesek találhatók a református egyházközségek tulajdonában. A templomokban olyan edényeket őriznek, amelyek korukban mindennapi használati tárgyak voltak, de míg a világi életben az idő múlásával legnagyobb részben elpusztultak, addig az egyházi használatban lévők fennmaradtak. Tudományos szempontból ezért nagy a jelentőségük a református gyülekezetekben őrzött tárgyaknak. Az úrvacsora osztása a reformátusoknál két szín alatt történik. A hívek a Jézus Krisztus testét jelképező kenyér mellett a Jézus vérét jelképező borból is részesülnek, ezért a borospoharakon kívül szükség van további edényekre, amelyekből a bort újratölthették a kelyhekbe. Ezt a szerepet az úrasztali boroskannák töltik be. Természetesen ezen edényekre vonatkozóan sem voltak meghatározó intézkedések, előírások, amelyek szabályozták volna őket. Az évszázadok során a boroskannák különféle anyagból készülhettek, változatos formákban. Az alábbiakban a 19. században és a 20. század elején kedvelt borosedényformát, a szűk nyakú, gömbös testű kőedény korsókat mutatjuk be.

1 A kerámiafélék egyik változata a kőedény, amely készítését a 18. század közepén fedezte fel az angol Wedgwood. Hazánkban a 18. század végén, a 19. század elején jelentek meg az első köedénygyárak. Ezek a gyárak az erdős vidékeken létesültek, így az ország északkeleti területén a 19. század folyamán több üzem is működött. A gyárak elsősorban a porcelán helyettesítésére alkalmas asztali edényeket gyártottak, de voltak közöttük különféle díszedények is, közéjük tartoznak a viszonylag nagyméretű boroskorsók. Ezek az edények szinte egyáltalán nem jelennek meg a különböző feldolgozásokban, aminek az az oka, hogy a korsók legtöbbike a református egyház úrasztali felszerelési tárgyai közé tartozik. A gyülekezetek ragaszkodnak a tulajdonukban lévő, olykor több évszázados edényekhez, felszerelési tárgyakhoz. A legtöbb korsó a mai napig használatban van, a gyülekezetek nem szívesen válnak meg edényeiktől, közgyűjteményekbe ritkán kerülnek, ezért a kutatás eddig még kevéssé figyelt fel rájuk. 1 Másfél évtizede folytatjuk a református gyülekezetek tárgyi emlékeinek felmérését. E dolgozathoz a T 34.347, A református gyülekezetek tárgyi emlékei a szlovákiai magyar református egyházközségekben, a T 68.849 sz. Egyházi műkincsek felmérése a Kárpát-medencében, illetve a T 78.178. sz. Úrasztali felszerelési tárgyak a Tiszáninneni Református Egyházkerületben c. OTKA pályázati támogatás segítségével végzett kutatások által feltárt anyagból válogattunk. 220