Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Vadászi Erzsébet: Reneszánsz bútordíszítő eljárások

A láda idővel elhasználódik, de díszes előlapját nagy múzeumokban ún. cassoneképként ma is őrzik. A budapesti Szépművészeti Múzeumban ma is rácsodálkozhatunk a Tátrai Vilmos is publikálta cassowe-képekre,

3

5 anélkül, hogy tudnánk, ezek a képek eredetileg, funkciójukat illetően, ládák tartozékai voltak. A Nagytétényi Kastélymúzeumban is kiállítottunk, a Szépművészeti Múzeumtól kölcsönkérve, egy cassone-képzl, amelynek közepén fent az egykori kulcslyuk nyoma is megőrződött. A 15. század derekán Firenzében egyébként 10 kifejezetten ládafestő műhely is létezett. Két festő, Marco del Buono (1402-1489) és Apollino da Giovanni (1417-1465) közös műhelyük üzleti könyvét a legnagyobb pontossággal vezették 1446-1463 között,

36 tőlük tudjuk, hogy a kelengyeládát legtöbbször a menyasszony apja rendelte meg, de néha a vőlegény mint megrendelő neve is előfordul. Ilyenkor elképzelhető, hogy páros láda megrendeléséről van szó, hiszen a házasságba nemcsak a menyasszony, hanem a vőlegény is magával vitte értékeit, ékszereit, könyveit, ruháit, kelengyéit, apróbb berendezési tárgyait. Gyűjteményünkből egy feltehetőleg umbriai festett ládát láthatunk a nagytétényi bútorkiállításon (5. kép)}

1 Faragott, festett és aranyozott nyárfából készült, állatkarmos lábakon áll. Tagolt talppárkányát palmettasor díszíti. Hármas osztatú előlapján Griselda, az eszményi hitves legendás alakja jelenik meg, aki férje iránti feltétel nélküli odaadó hűségét három kegyetlen próbatételt kiállva bizonyította be. A két szélső mezőben megkéretésének, illetve visszafogadásának jelenete látható, középen kitárul előttünk az umbriai táj lovasaival. A rövidebb oldalakon szereplő címer - vízszintesen osztott pajzs alsó 5. kép. Láda (cassone). Umbria, 1480 k. (IM) vörös mezejében nyolcágú csillag, fölötte zöld alapon fésűvel és stilizált liliommal, valamint belső oldalán beégetett P. betű, ötágú koronával - arra enged következtetni, hogy e tároló bútor egykor egy előkelő és gazdag padovai család hölgytagja, talán Francesca Findi tulajdona lehetett. A kelengyeláda vásárlás révén, 1970-ben került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. Utolsó tulajdonosa az Etyeken, azt megelőzően Nagyszebenben 35 Tátrai 1979. 36 Windisch-Graetz 1982. 37 Batári-Vadászi 2000. 21-22., X» 1 és 2. színes kép. 207