Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)
GYŰJTEMÉNYEK - IPARMÜVÉSZET-TÖRTÉNET - Vadászi Erzsébet: Reneszánsz bútordíszítő eljárások
és Voit Pál 1 3 foglalkoztak érdemben a stallummal. Voit Pál érdeme a mester nevének felfedezése az egyik dorsale berakásos tábláján ábrázolt könyv gerincén: F(ecit), vagy F(rater) MARONE, feltehetőleg Roberto Marone, Giovanni da Verona olivetánus szerzetes tanítványa, akinek itáliai működéséről a stallum készítésének időpontjában nincsenek adatok. A háttámlák illuzionisztikus intarziaképein a félig nyitott rácsajtók mögött a Francione-iskola csendélet-kompozícióinak hatása érződik, a vázás-kandeláberes faragványok Benedetto da Maiano és Baccio d'Agnolo, a párkány delfines, akantuszleveles, rozettás faragványai pedig a Del Tassok munkáinak ismeretéről tanúskodnak. Az itáliai reneszánsz első jele a magyarországi bútorművészetben az olasz intarziatechnika elterjedése. Legkorábbi és legegyszerűbb megjelenési formája a geometrikus intarzia ( tarsia a toppo) vagy tömbintarzia. Az intarziátorok a geometrikus intarzia ismétlődő motívumait sajátos, valójában keleti, perzsa eredetű eljárással készítették. A különféle díszítőelemeket, csillagot, felfűzött kockamustrát, halszálka-mintát vagy akár várostomyot „előre gyártott" elemekből rakták össze. A kívánt formát kötegbe rendezett, sokszínű, szorosan összeragasztott rudacskákból kapták olyan módon, hogy a kötegeket, azaz hasábokat keresztben vékony lemezre szeletelték. A lemetszett, azonos mintájú és méretű egységek egymás mellé helyezésével jóval gyorsabban tudtak szalagszerű, vagy akár nagyobb felületet díszítő famozaikot készíteni. Franz Windisch-Graetz 1 4 bútortörténész megállapítása szerint a magyar bútormüvesség kevés, ám nagyon korai tárgyi emlékén a tömbintarziát mintaszerűen alkalmazták. Erre magyarázatul szolgálhatnak azok a már említett források, amelyek szerint 1479 körül firenzei, Budára szegődött legnaiuolok fordultak meg Mátyás udvarában. Tarsia a toppo technikával készült az erdélyi S/geras-gyűjteményből származó ajtó, jelenleg a Nagytétényi Kastélymúzeum kiállításán. 1 5 A mindkét oldalán léchálózattal három-, négy- és hatszögű mezőkre osztott felületen a tömbintarzia a középső kazettákat díszíti. Ugyanitt az 1500 körüli kis ládapad ülését és háttámláját is fonadékos szalagintarzia ékesíti, perspektivikus hatást keltő, felfűzött hasábokból képzett keretben (7. kép).' 6 Ezek a geometrikus elemek jelennek meg a diósgyőri stallumon (jelenleg a miskolci Avasi refor13 Voit 1961. 116-127. 14 Windisch-Graetz 1982. 15 Batári-Vadászi 2000. 30-33., N» 2. 16 Batári-Vadászi 2000. 30-32., N» 1. /. kép. Kis ládapad (cassapanca). Firenze, vagy firenzei hatásra készült magyar munka. 1500 k. (IM) 202
