Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Újszászy László: Az üveg misztikuma. Egy civil elmélkedése az üvegről, a több ezer éve használt műanyagról

a sok tekintetben misztikus anyaggal kapcsolatban két olyan pont van, ami alapvetően befolyásolja az üveg előállítását, egyedi felhasználását, primer megjelenését és a megmunkálás lehetőségeit: a hőmérséklet és a viszkozitás.

1

8 A magas hőmérséklet az a tényező, aminek hatására az alapanyagból, a szilikátból az olvadék és egy minőségileg új tartalom, az üveg létrejöhet. A viszkozitás pedig a megolvasztott szilikát megmunkálását határozza meg. Az anyag a természetben háromféle halmazállapotban, szilárd, folyékony és gáznemű formában létezhet. Ujabban egy negyedik formát, az üvegállapotot is elkülönítik. Ez azt jelenti, hogy a folyadék állapotú üvegmassza a hűtés és szilárdulás után is úgy viselkedik, mint egy „szuperhideg" folyadék, és ez összefügg a szerkezetével. Az üvegállapot kifejezés azt is jelenti,

1

9 hogy viszkózus állapotában a massza nem teljesen úgy viselkedik, mint egy folyadék, és a szilárdulás után sem rendelkezik a szilárd halmazállapot minden tulajdonságával. Ez a „duális" viselkedés minden egyedi tárgyban is felfedezhető. A hőmérséklet emelésével a massza folyadék tulajdonságai egy ideig hangsúlyozottabbá válnak, a lehűlés hatására pedig elhalványodnak. A megolvadt üvegmassza hőmérsékletének csökkenésével a felszínen egy elasztikus határréteg alakul ki. A határréteg valamint az üveg belső szerkezete és természete egymástól alapvetően eltér. A rugalmasságot, törékenységet, olvadékonyságot a két különböző struktúra együtt határozza meg. A két rész viselkedése eltérő, és ez magyarázza egyedülálló formáihatóságát. A folyékony üvegmassza és az elasztikus határhártya közötti kapcsolat magyarázza azokat a rendhagyó eljárásokat, melyekkel alakíthatók. A belső, „folyékony" massza nyomás alatt áll, ami között és a felület feszültsége között bizonyos egyensúly alakul ki.

2

0 Az üveganyag tehát alapvetően inkább folyadék, mint szilárd anyag, egy keverék, és a keverékben szerepet játszó alkotórészekről már sok mindent tudunk. Alapja a szilikát, mely a homokban és a kovakőben található, és amit relatíve magas hőmérsékleten (kb. 1200 fok) megolvasztanak. A magas hőmérséklet olvadékot, gél jelegű masszát eredményez, melyből az üveganyag kialakul. Az elegy molekuláris szerkezete lazán illeszkedő elemekből áll. Az átlagos olvadék 50-80%-a szilikát, melyhez bizonyos folyadékok és számos fémion csatlakozik. A folyadékkomponensek határozhatják meg a megmunkálás lehetőségeit, a fémionok összetétele pedig a massza jellemzőit, színét, felületi feszültségét, megmunkál hatóságát befolyásolja. Az üvegmassza folyadék komponense számos eltérő jellegű anyagból származhat, pl. szódából vagy a hamuzsírból. A klasszikus üveggyártásban is ezeket az anyagokat használták legelterjedtebben. Az a környezet, ahonnan az üveggyártáshoz használt szilikát származott, nemcsak a belőle előállított üveg helyi jellegzetességeit és percepcióját befolyásolta, hanem jelentősen módosította az üvegmassza összetételét is. Erre jó példa az, hogy a csodás velencei üveg, melynek előállításához a folyóágyakban található kovakő kavicsokat törték össze, egy csodálatos tisztaságú üvegmasszát eredményezett, amely lehetővé tette a kristály jellegű üveg előállítását, ami tartósan befolyásolta az európai üveggyártást. 18 Cumming 2004. 17. 19 Missen és munkatársai, 2005. 24. 20 Marivescu és munkatársai, 1999. 14.; Zacarelli 2007. 188. 17