Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Hazag Adám: A miskolci csizmadia ipartársulat megalakulástól a második ipartörvényig, 1872-1884

könyvének vezetése őt illeti, miért is a már helyben dolgozó segédek valahányszor magoknak más munkaadót kívánnak választani, ő nála jelentkezni kötelesek. A megbetegedett segédek kórházban állapotáról. Haláluk esetében pedig illő eltemetésükről az alább körülírt szervezendő „beteg segédápoló" pénztárból az ezen segélypénztárt kezelőnek közbenjöttével a munkaosztó gondoskodni. A csizmadia ipartársulat esetében 12.§-ban az általános alapszabály-tervezetben sehol sem említett tisztséggel találkozhatunk. A munka-osztó szerepkört azonban a minisztérium bizonyára nem vette jó néven, hiszen ellent mondott az ipartörvény tanoncokra, valamint segédekre vonatkozó paragrafusainak, melyek szabad segédmunkaerő-felvételt engedélyeztek, vagy maga a tagság döntött feleslegességéről, a későbbi 1875. évi alapszabályban már nem találkozunk ezen tisztséggel. Az alapszabály-tervezetet többszöri változtatás után 1872. június l-jén küldték el az illetékes minisztériumhoz." Sok ipartársulattá átalakult szervezet küzdött az új viszonyokkal, ezeknek tanúsítványai a sok esetben többször is átfogalmazott alapszabályok, melyek több esetben nem feleltek meg a törvény minden pontjának, így nem ritkán évekig tartó viták után feleltek csak meg a feltételeknek. Ilyen esetek többször is előfordultak a csizmadia ipartársulattal kapcsolatosan, 1880-ban a hatóságok arra kötelezik a társulatot, hogy az alapszabály 5.§-ban a Magyar Királyi Belügyminisztérium szerepeljen a Földmívelési, ipari és kereskedelmi minisztérium helyett. Másrészről a segélypénztár feloszlása és vagyonának kezelése tárgyában hozandó közgyűlési határozatokat életbe lépésük előtt a belügyminisztériumhoz juttassák el jóváhagyás végett.

1

2 Ugyanezen évben ismételt felhívás érkezett a miskolci csizmadia ipartársulat felé, hogy a segélypénztárakkal kapcsolatos 1875. évi 1503. számú miniszterelnöki rendelet IX. pontjának szövege szó szerint kerüljön be az ipartársulat alapszabályába. Ennek lényege az, hogy amennyiben a segélypénztárak kiadásai veszélyeztetik a társulat fennmaradását, a minisztériumnak jogában áll a társulat működésének felfüggesztése, és vizsgálat után akár megszüntetése is.

1

3 Úgy tűnik, hogy a miskolci csizmadia ipartársulat segélypénztára nem úgy működött, ahogyan kellett volna, ezt az eshetőségre valószínűleg előre számítottak, hiszen az alapszabályban, csak többszöri figyelmeztetés után rendezik ezt a kérdést. 1872. május 17-én a csizmadiacéh rendkívüli közgyűlése kimondja ipartársulattá való alakulást, így a céh vagyona az ipartörvényben foglaltak szerint osztatlanul a társulat tulajdonába ment át.

1

4 Az egyes szakosztályok vagyoni helyzete eltérő volt, míg egyes ipartársulatok semmilyen „öröklött" vagyonnal sem rendelkeztek, mások kézpénzt örököltek céhes elődjüktől. Kiemelkedő helyzetben voltak azok az ipartársulatok, akik a vagyoni háttér mellett egyéb anyagi háttérrel is rendelkeztek, a csizmadiák például részvénytársasági jelleggel működő árucsarnokkal bírtak, e mellett bérházuk is volt. Az alapszabály-tervezet arra is jó lehetőséget ad, hogy nyomon követhessük egyes ipartársulatok anyagi helyzetét, beleértve a városban lévő ingatlanjaik tulajdonjogát is. 11 HOM HTD I. 76.2.64/a. 12 HOM HTD I. 76.2.214. A Miskolci Csizmadia ipartársulat levelezése 1876-1882., 1880. április 30. Magyar Királyi Belügyminisztérium levele a Miskolci Csizmadia ipartársulathoz alapszabály-változtatás ügyében. 13 HOM HTD 1.76.2.214. A Miskolci Csizmadia ipartársulat levelezése 1876-1882., 1880. június 13. 14 Az 1872. évi ipartörvény 83.§ alapján. 166