Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Csiffáry Gergely: Új adatok a Pruzsinszky család apátfalvi kőedénygyári bérletéhez

máskorra esnek, ugyanis március 2l-e (a tavaszi napéjegyenlőség) utáni teliholdat követő első vasárnapon van a mindenkori húsvét. Erről az első niceai zsinat határozott így 325­ben. A Biblia szerint a Peszach (zsidóünnep) első napján fogták el Jézust, tehát az Utolsó vacsora estéjén, vagyis a Peszach előestéjén használták a széder-tálat. Sok nyelvben a húsvét neve ezért ma is a Peszachra utal. Ezt a most ismertetett rendkívül ritka tárgytípust 1909-1920 között készítették Apátfalván, a Pruzsinszkyak bérletének időszakában. A magyarországi széder-tálakat híressé tette Fischer Móric, aki előbb a pápai ke­ménycserépgyárban tervezett ilyeneket, amelyekből négy darab ismert. Majd Herenden porcelánból gyártott hasonlókat, ezekből 17 darab elkészültéről tudunk. Utóbb egyik fia, Farkasházi Fischer Vilmos a Kolozsváron létesített porcelánfestő üzemben továbbfej­lesztette az apja kezdeményezését, amikor jelenetekkel, szöveggel vagy virágmintákkal díszítette a tálakat. 1 5 A Magyarországon gyártott széder-tálak sorába tartozik a most ismertetett, s a szak­irodalom előtt eddig ismeretlen apátfalvi készitésű is. Ismereteink szerint Apátfalván több széder-tálat gyártottak, miután Jeruzsálemben is őriznek további négy itt készült darabot. A fennmaradt tárgyak igazolják, hogy az apátfalvi kőedénygyárban is készítettek egyedi megrendelésre a zsidó húsvét, vagyis a kovásztalan kenyér ünnepénél használt széder­tálat. *** Fennmaradt az apátfalvi kőedénygyár leltára 1920-ból, amely részletesen tartal­mazza a felszerelésüket, s az egyes üzemi ill. műhelyépületek használati és termelőberen­dezéseit. 1 6 A berendezések leírása hűen tükrözi az edénygyártó üzem műszaki és technikai színvonalát. A felsorolásból egyértelműen kiderül, hogy ez az üzem egy 19. századi ma­nufaktúra szintjén állt. A felhasznált energiát fatüzelésre berendezett kemencék adják, emellett három vízimalom által termelt erőt ún. transzmisszió (közlőmű, vagyis gumi­vagy kötélheveder) segítségével hasznosítják az egyes munkafolyamatoknál. Teljesen ismeretlen az elektromos vagy a benzinmotoros gépek által termelt energia felhasználása. Mindenképpen a felhasznált energiaforrások közé kell számítanunk az emberi munkaerőt. Az 1920-as leltárban nem szerepel az 1905-ben beépített 5 lóerő teljesítményű gőzgép, amely talán ez időre már hasznavehetetlenné vált. 1 7 Napjaink embere, amikor a múzeumi tárlókban vagy magángyűjteményekben gyö­nyörködik a míves apátfalvi edények szépségén, nem gondol azokra a szorgos koron­gosokra, a rendkívüli kézügyességgel rendelkező edényfestő leányokra és asszonyokra, kemencéknél izzadó égetőmunkásokra, akik e tárgyakat készítették. Arra talán meg vég­képp nem gondol a köznapi ember, hogy az ő emberi munkaerejük és tudásuk, az évek so­rán megszerzett gyakorlati tapasztalattal és kézügyességgel párosulva pótolni s feledtetni tudta az üzem technikai fejlettségbeli elmaradását. A Pruzsinszkyak végső soron a szük­ségből erényt igyekeztek kovácsolni, amit nem is szégyelltek. Ezért azután az export­ra gyártott kerámiákra fenékbélyegzőként nem csupán a cég nevét P. J. F. (Pruzsinszky János és Fiai cégelnevezést), hanem alatta a MADE IN HUNG ARI A, s ez alatt. Hand pain­ted (magyar kézzel festve) feliratot helyezték el. 15 Művészeti Lexikon 1984. IV. 415. 16 Heves Megyei Levéltár XII-9/17. Az Egri Érseki Papnevelő Intézet 1911-1920. évi iratok. 17 Csiffáry 1997. 36-37. 135

Next

/
Thumbnails
Contents