Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

KÉZMŰVESSÉG - IPARTÖRTÉNET - Nagy Zoltán: A magyar mesterszók kutatása

veknek fogalmát, melyről szólni akarok, nem kell többé körülírással kifejeznünk, hanem a tárgyat, eljárást, fogásokat a maguk nevén szabatos kifejezéssel fogják megnevezni ami tudvalevőleg eddig nem így volt...A mesterségek szótára hatvan ívre van tervezve, eddig harminc füzetben negyven ív jelent meg 43 iparágnak önálló kutatással, szorgos utánjárással kidolgozott tüzetes leírásával ...Ezen szempontok alapján joggal tarthatom azt, hogy leíró szótáram az ipar terén a tudományt előbbre vitte, a ha ez íg> van, igényt tartok a kihirdetett jutalomra."

1

6 A német-magyar-latin mesternevek egyeztetésével már a 19. század elején sok probléma volt, ezért a hatóságok összeírások, vagy egyéb adatok begyűjtése alkalmából körözték e háromnyelvű mesterség névsorát. Részben e kérdés rendezetlensége adta az ötletet Freeskay Jánosnak, hogy német-magyar mesterségszótárt készítsen.

1

7 Az Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának határozott elképzelései voltak e tárgyban, ezért 1883-ban felszólította Frecskayt a munka megírására, valamint előírta a feldolgozás főbb szempontjait is. ,Jrassék le a mesterségek mindegyike elbeszélő hangon úgy, hogy abban a mesterséghöz tartozó eszközök, szerszámok, mesterfogások szavai a lehető teljességben előforduljanak, az e foglalatba be nem illeszthető nevek külön magyarázó cikkekkel egészíttessenek ki élő szók szótáraiból, élő szók gyűjteményeiből, nyelvadatok új alkalmazásával.'"

8 Az a gyakorlati elképzelés lebegett az Akadémiai Bizottság előtt, hogy a szótár a technológia nyelvének veti meg alapját, egyszersmind a mesteremberek rendelkezésére adja a nekik szükséges szavakat, hogy a műhely nyelve a társadalom nyelvével megegyező legyen. "

1

9 Freeskay munkáját azonban nem mindenki fogadta osztatlan lelkesedéssel, főleg a nyelvészek vonakodtak elismeréssel illetni, éppen nyelvújítási törekvéseit kérdőjelezve meg ezzel. Ez a kritika érzékenyen érintette, egy helyütt némi rezignáltsággal jegyezte meg, hogy „nyelvtudósaink azonban az alatt az idő alatt, hogy szótáraim megjelentek, tartózkodtak véleményüket nyilvánítani. Kétségtelenül azért, mert őket kevésbé érdekli a cél, melyet munkámmal magam elé tűztem, mint inkább a nyelvészeti szempontok, az t.i., hogy egyes szó az ország melyik tájékáról való... fölöslegesnek tartom ezt a kimutatást mert a mesterszó (ha van) országosan ismert, ami onnan ered, hogy az iparost szülőhelyéről, tanulóhelyéről mestersége egyre tovább űzi...Előfordul, hogy egy és ugyanazon tárgyjelölésére több szó is áll rendelkezésre, melyek mindegyikével más-más vidék él, s van eset, mint az alkalmazott nevek mutatnak, hogy ezekre egyáltalán nincs a mestereknek magyar szavuk, még csak magyar alakot öltött idegen szó sem, hanem pusztán az idegen szó él ajkukon fordított alakban. Ez utóbbiakat, minthogy szótáramnak elsősorban a mesterségek nyelvének irodalmává tétele a cél, nem adtam helyet, bár művelődéstörténeti szempontból meg van a jelentősége ",

2

0 Tanítómestere, Szarvas Gábor is foglalkozik egyik kritikájában Freeskay nyelvészeti tevékenységével,

2

1 a Találmányok Könyve méltatásakor idézi a szerzőt, melyből világosan kitűnik milyen forrásokból merített munkájához, valamint arról is képet kapunk, mi vezérelte nyelvújítási törekvéseiben. „Miután átkutattam az összes szótárainkat, s bejártam sok magyar iparos műhelyét, kettőről győződtem meg: arról, hogy műszóink 16 Freeskay János levele a MTA Főtitkári Hivatalának. MTA Kézirattára 2158. Wahrmann-pályázat. 17 Dóka 1974. 18. 18 Freeskay J.: Mesterszótár. Magyar Nyelvőr, 1885. 19 Uo. 20 Uo. 21 Szarvas Gábor: A magyar nyelv a szakirodalomban. Magyar Nyelvőr, 1877. 123