Gyulai Éva - Viga Gyula (szerk.): Történet - muzeológia : Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Veres László tiszteletére (Miskolc, 2010)

ÜVEGMŰVESSÉG - ÜVEGTÖRTÉNET - Újszászy László: Az üveg misztikuma. Egy civil elmélkedése az üvegről, a több ezer éve használt műanyagról

tárgyakká, amelyek észrevétlenül alakultak jelképekké, hordoztak üzenetet, és lettek generációról generációra öröklődő emlékekké és mindennapjaink nélkülözhetetlen használati tárgyaivá. Az embert évszázadok óta lenyűgözi az üveg. Szeretjük ezt az anyagot, mert a törékenységet ötvözi az erővel, tükrözni az adott kor szellemét, praktikusan dekoratív és misztikus. Az üveg önmagában, mint anyag, a belőle készült tárgyak pedig különösen szimbolikus jelentést is hordoznak. Szemlélésekor vagy kézbevételekor érzékeljük az anyag és fény, a tudás és a gyakorlat érintkezési pontjait. Az üveg, mint anyag megközelítéséhez kiindulópontként el kell fogadnunk azt a jelenleg már axiómának tekintett tézist, hogy az üveg egy mobilis szerkezetű „szuperhideg" folyadék, amelynek viszkozitását változtatni és kontrollálni lehet a hőmérséklettel. Ez a lehűlt, és emiatt statikailag tömör anyag alkalmas metszésre, csiszolásra vagy polírozásra. Az üveg megmunkálása alapvetően változik attól függően, hogy a megmunkálás a meleg, tehát az olvasztott anyaggal, az üvegmasszával történik, vagy a kihűlt és már szilárd anyagon végzik. A két módszer már a Római Birodalomban elvált egymástól, és külön műhelyekben történt a meleg- illetve hidegmegmunkálás. A ma emberének kapcsolata ezzel a különleges anyaggal alapvetően a tárgyak használatával van összefüggésben. A környezetünkben tárgyakat, műtermékeket, alkatrészeket, szerkezeti elemeket, optikai eszközöket észlelünk, melyek üvegből készülnek. Az üveget jelzőként használjuk, amely halványan utal az anyagra, amelyből a számunkra hasznos tárgy készült: például az üvegpohár, az üvegkancsó, a váza stb. Az üvegből készült használati tárgyak körülvesznek minket, egyre szaporodnak, beilleszkednek környezetünkbe, de hasznosságuk hátterében megmarad az anyag misztériuma. Az üveg alapja a szilícium oxidja, amely magas hőmérsékleten megolvad és képlékeny masszává alakul. A természetben a szilícium számos helyen fellelhető. Forrásának tekintik a kvarcot, a homokot, a kovakövet, melyekhez alkáliákat (tengeri moszatokból előállított nátront, azaz szódát, vagy lombos növényekből készült káliumtartalmú hamuzsírt) kevertek. A szódagazdag üveg keményebb, a káliumgazdag üveg viszont fényesebb.

1 A szilíciumforrásként használt nyersanyagok számos különböző fém „szennyezést" tartalmaznak, amelyek jelentősen befolyásolják az olvadék viselkedését. A megolvadt elegyet mész hozzáadásával stabilizálják. A gyártási technológia alapja az elmúlt néhány ezer év során nem változott.

2 II. Szubjektív epizódok az üveg történetéből A szilikátolvadék a természetben is megtalálható. A föld belsejében a forró magmában megtalálható szilikátok a vulkáni kitörések következtében a felszínen is megjelennek. A mesterséges üveg az egyik legősibb ember által készített anyag. Úgy gondolják, hogy kb. 5000 évvel ezelőtt, a bronzkor idején jelent meg a Közel-Keleten. Ekkor eleink már több oxid alapú anyagot (kerámiák, mész, gipsz) ismertek. Egy sor fém felfedezésére (réz, ón és vas) később került sor. A történelemben a határok elmosódnak, és így valószínű, hogy a Közel-Kelet különböző területein csaknem egy időben készíthették az első üvegeket. Nem találtam választ arra, hogy az üveg-előállítás oka vagy következménye volt-e a fémmegmunkálásnak vagy kerámiagyártásnak. Elgondolkodtató, hogy földünk 1 Missen és munkatársai, 2005. 2 Veres 1979. 6. 10