Bellák Gábor - Dicső Ágnes: Az öreg halász. Csontváryról tényszerűen - a talányos mű restaurálása kapcsán (Miskolc, 2017)

meg patikáját a Nógrád megyei Cácson. Az 1894-ig tartó gácsi évei alatt Csontváry tevékeny részt vállal Nógrád megye közművelődésében és kereskedelmében, majd 1894 elején megkezdi rendszeres festői tanulmányait Hollósy Simonnál Münchenben. 1900 őszén állítja ki első képét a Nemzeti Szalonban, s ekkortól használja a Csontváry nevet. Az 1900-as években rengeteget utazik Itáliában, Dalmáciában, Boszniában, Szicíliában, Görögországban, Egyiptomban, Jeruzsálemben és a Szentföldön. 1909 végén Nápolyból ad hírt a Tengerparti sétalovaglás címen ismert képének készüléséről. Ez egyben az utolsó festménye is. 1910 elején hazatér, beteg édesanyját ápolja, tavasszal pedig megrendezi nagy kiállítását a régi József Műegyetem Múzeum utcai épületében. A háború alatt is hatalmas csataképeket tervez, de terveken kívül csak szénvázlatok születnek. 1919. június 20-án halt meg a budapesti Szent János kórházban, temetése június 28-án volt az óbudai temetőben. Hagyatékát 1919 októberében árverezték el az akkori Fehérvári úti (ma Bartók Béla út) műtermében. A 34 kisebb és 5 nagyobb méretű festményt (köztük a cédrusképeket, a Baalbekot és a nagy Taorminát is) Gerlóczy Gedeon, fiatal építész vásárolta meg összesen 9600 koronáért, ami akkoriban egy átlagos Koszta József-, vagy Iványi Grünwald Béla-kép ára volt.

A tényeken kívül azonban jócskán vannak legendák is, és közülük is a legrejtélyesebb, legmegmagyarázhatatlanabb, s a legtöbbféleképpen értelmezett esemény maga a művészi elhivatás története. Az a bizonyos égi szózat, ami olyan meghatározó erővel indította el Csontváryt a művészi pálya felé, valójában egy baráti segítség volt a fiatalember iglói elöljárója részéről. A hang, ami az égből jött, valójában csak a háztetőről dörgött alá, s „értelmes magyar nyelven szólott; rendkívül komoly hangsúlyozással" -ahogy Csontváry maga idézte föl azt a napoti9io-es úgynevezett nagy önéletrajzában.' Az a hang bizony az iglói elöljárójának volt a hangja, ahogyan azt a rokonok visszaemlékezései alapján Gerlóczy Gedeon rekonstruálta egy eddig még nem publikált Csontváry-életrajzában.1 2

A legendák azonban, éppen úgy, mint a tények, szintén makacs dolgok. Csontváry életművének értelmezését sokan éppen ebből az égi elhivatásélményből próbálják megérteni. Nem véletlen tehát az, hogy Csontváryt afféle sámánként, a magyar művészet szent embereként, titokzatos összefüggések látójaként értelmezik, s művészetének dimenzióit már-már szinte az egekben jelölik ki.3

1 Csontváry kiadatlan önéletrajza. In: EMLÉKKÖNYV 1984. 74-92. Idézett hely: 81.

2 Gerlóczy Gedeon írásai (másolatok) I. Magyar Nemzeti Galéria, Adattár-A szövegről bővebben: BELLÁK 2016.

3 A két legmarkánsabb ilyen interpretáció Pap Gáboré és Karátson Gáboré: PAP 1992., KARÁTSON1989.

6